Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - A büntetőjog és eljárás új látkörei

156 DR. HEIL FAUSZTIN választásnak", melyet a társadalom, kártékony elemeinek ekkénti kiirtása által foganatosít, kétségtelen. De három szempont megdönti az ebből a halálbüntetés mellett vonható következtetést: Először az, hogy ezen mesterséges kiválasztás eszméje sociologiailag elfogadhatlan eredményekre vezetne, ha a fajnak az egyénnel szemben ily kizárólagos túlsúly adatnék és nem mérsékeltetnék az egyéni és a társadalmi jogok közti szükséges egyensúly által. Másodszor az, hogy nem szükséges, mert ugyanazon czélnak az életfogytiglani elzárás is megfelel. Harmadszor, mert azon mértékben, a melyben korunkban alkalmaztatik, nincs gyakorlati haszna sem a mesterséges kiválasztás, sem a példa szempontjából. Komolyan alkalmaztatott az a középkorban s szerző egyáltalán nem habozik annak kijelentésével, hogy a társadalom felgyógyulása, megtisztulása nagyrészben ennek köszönhető. De minthogy a halálbüntetés ily mérvbeni alkalmazása mai nap képtelenség, ez uton is az abolitionisták híveivé válunk.*) Meddig tartson az elzárás a javithatlanok intézetében? Határozatlan ideig s igy esetleg természetesen életfogytiglan. Az uralkodó elmélet visszautasítja a határozatlan időtartamra való szabadságvesztést. Azért figyelmet érdemelnek szerzőnek erre vonatkozó következő észrevételei : 1. Nem áll ellentétben a jognak positiv és alapfogalmával, melynek egyedüli létalapja és határa a társadalmi szükség. 2. Logikai folyománya azon elvnek, hogy már az első visszaesés is igazolja a súlyosabb büntetést. 3. Nem egyéb, mint azon éremnek, a melynek első s ma már általános elismerésben részesülő oldala a feltételes szabadság, — másik oldala. „Ha az egyént, szemben a társadalommal ily kedvezményben részesítjük,, mert tőle többé félni nem kell; mért ne részesítsük hason kedvezményben a társadalmat az egyénnel szemben, ha ez folyton fenyegető veszélyt képezni meg nem szűnik" ? 4. Jogi szempontból azon kifogás emelhető, hogy a törvény szerinti büntetés kiállása után a büntető hatalom elenyészik, s igy *) Érdekesnek tartom felemlíteni az olasz igazságügyministeriumban őrzött azon kéziratot, mely a kis Ferrara herczegségben 970—1869ig végrehajtott halálbüntetések jegyzékét tartalmazza, s mely szerint e kis területen 970-töl a mult század végéig 56íí7 egyén végeztetett ki. A legnagyobb contingens a lopásra esik: 3981, ezután következik a gyilkosság és a szándékos emberölés 1009, mig, a mi mindenesetre említést érdemel, a ma imagionariusaknak nevezett büntettek ugyan csekély számban szerepelnek (igy boszorkányság 53, eretnekség 12, sacrilegium 7).