Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - A büntetőjog és eljárás új látkörei

vetkező három irányban tett vizsgálatokon, e'szleleteken s azok eredményein alapszanak: 1. koponyaméreteken (craniometria); 2. emberméreteken (anthropometria), melyek a koponyamérés necroscopicai adatait nemcsak megerősítik, de új bizonyítékokat is eredményeztek arra nézve, hogy az európai bűnös a színes emberfajokhoz közelebb áll; 3. egyéb sajátszerűségeken. Ferri jelen munkájában arra utal, hogy ha ezen anthropologiai következtetések beneficium inventarii nélkül volnának elfogadandók, mely túlzástól részben Lombroso sem ment, akkor igenis a büntető jogtudomány megsemmisülésétől lehetne és kellene tartani. Ha minden büntevö, kivétel nélkül, oly embertypus, mely rendellenes szervezeténél fogva a bűntettnek feltétlenül alá van vetve, a bűnbánat, a javulás minden lehetősége nélkül: akkor -- mint Brusa helyesen megjegyzi — a büntető jognak nem volna más feladata, mint egyszerűen registrálni, felsorolni a büntettet képező cselekményeket; a bűntett vagy a büntetés különböző minősége, mennyisége és foka iránti vizsgálat kizárva maradna, mert nem volna értelme. így csak két eset volna lehetséges : vagy elmebeteg a tettes, akkor tébolydába vele ; vagy sajátszerű anthropologiai typus: akkor szintén nem lehet mást tenni, mint öt határozatlan időre elzárni egy olyan intézetben, melynek nincs más rendeltetése, mint a társadalomnak a bűnös merényleteinek ismétlésétől való megvédése. Az anthropologia által felállított tételt azért szerzőnk csak bizonyos fentartással, megszorítással fogadja el, s ez abban áll, hogy „e tétel nem vonatkozik mindazokra, a kik büntettet követnek el, hanem csakis egy részükre, a kiket született, javíthatatlan és szokásos bűntetteseknek lehet mondani; ezek során kivül állanak az alkalmi bűntettesek, a kik nem birnak a bűnös ember sajátszerű ismérveivel". Es ezen megszorítást positive igazolja 1. a visszaesések statistikája ; 2. az, hogy a büntető anthropologia tanulmányai a bűntetteknek csak némely fajaira terjednek ki. (Ezek, mint Lombroso müvéből emlékezhetünk, körülbelöl következők: gyilkosság, emberölés, lopás, rablás, stuprum, gyújtogatás, csalás, hamisítás, kóborlás és a specifice olasz camorra.) 3. az, hogy ezeken kivül vannak még számos bünfajok, melyekre az embertani tanulmány ki nem terjedt. A bűnösöket szerző ezek folytán öt osztályba véli sorozandóknak, ezek: 1. egészen vagy félig elmebetegek ; 2. született javit-