Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - A büntetőjog és eljárás új látkörei

A BÜNTETŐ JOG ÉS ELJÁRÁS ÚJ LÁTKOREI 153 lem normális állapotát tételezi fel De ha értelemmel biró ember volt is a tettes, ez még nem elég a büntető hatalom gyakorlatára. Ki levén zárva az erkölcsi szabadság chimaericus ismérve, nem marad más mint a tett inditó okainak minősége. Ha ezen indokok törvényesek (p. o. törvény végrehajtása, jogos védelem), a jogi vagy társadalmi rend nincs megsértve. Büntetésnek csak akkor lesz helye, ha az inditó okok törvény-, jog- vagy társadalomellenesek. A positiv psychologia eredményei tehát a büntetőjogot nem semmisitik meg s a büntetőjog, úgyis mint a társadalom által gyakorolt védelmi vagy conservativ hatalom, úgyis mint e hatalmat szabályozó tudomány, az erkölcsi szabadság tagadása mellett is létjoggal bir. Legfölebb tudományunk némely részeit kell reformálnunk, és különösen a beszámítás elméletét, mely mai formulázásában nem felel meg. II. Az anthropologia eredményei. A büntető anthropologia, mint az általános anthropologiának egyik különvált ága, a bűntett és a büntevö tanulmányozását tűzte feladatául. A jogász a büntettet abstract formájában tanulmányozza ; eltekint a tettestől, ki az ö felfogása szerint értelem, erkölcsiség és érzelem dolgában olyan mint más ember. A büntető anthropologia épen a büntevöt vizsgálja, a bonczasztalon, a tébolydában, a börtönben, organicus és psychikai tekintetben, összehasonlítván resultatumait az egészséges és az elmebeteg emberen ejtett hasontárgyú tanulmányok eredményeivel. A büntevökön teljesített ezen somaticus és psychikai észleletek az anthropologusokat azon tétel felállítására és igazolására vezették, hogy „a büntevö nemcsak mintegy középhelyet (zona intermedia) foglal el az egészséges és az elmebeteg ember között, hanem sajátszerű anthropologia válfajt képez, mely a mai civilisalt társadalomban az alsóbb fokú, fekete mongol fajokat képviseli és az egészséges, felnőtt, civilisált, rendes ember normális típusától lényegesen külömbözik." Alapvető munka, mely a felállított tétel elvi helyességét gazdag tapasztalati adatokra fekteti, Lombroso „L'uomo delinquente" czímü könyve, melyet e folyóirat hasábjain már volt szerencsém bőven ismertetni (XVI. k. 60. skll.) Részleteibe ezúttal nem bocsátkozhatom, s csak annyit jegyzek meg, hogy a bűnöst egyrészt a pormalis európai (általában civilisált) embertől, másrészt az elmebetegtől világosan megkülönböztető sajátszerűségek a kö-