Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)
1883/19 / 2. szám - A büntetőjog és eljárás új látkörei
152 DR. HEIL FAUSZTIN megtámadtatik. De ha a védelem daczára bekövetkezik a sértés, a civilisalt ember a társadalom büntető hatalmához fordul, a barbár boszút áll. A társadalmi büntető hatalom nem egyéb, mint a primitív egyéni boszúnak végső evolutioja. És azért kiindulási pontjában téves azon szokásos ellenvetés, hogy a társadalom nem védelemből büntet, mert a védelem csak következendő, a büntetés már beállott tényre tekint. A büntető hatalmat nem a személyes jogos védelemhez, hanem a boszú primitív jogához kell hasonlítani. Vannak esetek, midőn a társadalom jövő veszély, p. o. a betörő ellenség ellen védekezik; ez olyan, mint mikor mint az egyén, péld. rabló ellen oltalmazza magát. De ez nem büntető hatalom, hanem valódi személyes védelem. De midőn a társadalom már elkövetett bűntettért büntet, akkor csak azon jogot gyakorolja, mely hajdana sértett boszuját illette. Ezen primitív, embryonalis tény, követve a társadalmi fejlődés külömbözö fokozatait, a repressio collectiv hatalmává alakul át. Az átalakulás phasisai ezek: egyéni boszú, a rokonok, barátok, a törzs collectiv boszuja, az állami büntető igazságszolgáltatás. És valamint kétségtelen, hogy az egyéni boszuban a sértések lehető ismétlődései elleni védelem fogalma nincs meg : ép ugy kétségtelen, hogy a társadalom nem annyira azért büntet, a mi megtörtént, hanem azért, a mi megtörténhetik, vagyis, hogy a bűnös merényletek ismétlődése ellen védekezik. „A büntetés a jövő bűntetteseket veszi czélba s nem azt, a kit sújt" (Ellero). A különbség az, hogy a személyes boszú egyéni, transitorius tény, a társadalmi védelem pedig collectiv, állandó functio. És ekként lesz a büntetés az, a minek lennie kell: „érzéki motívum a bűntett ellen". És pedig kettős értelemben. Először a bűntettől visszatartó psychologiai motívum, mint törvényhozói fenyegetés, másodszor direct védelem a merényletek ismétlése ellen, mint a fenyegetés végrehajtása. A büntető hatalom gyakorlatát szabályozó tudomány alapcriteriumai pedig ezek: 1. az értelem, mint normális psychicai tevékenység, 2. az indokok törvényessége vagy tÖrvényellenessége. Ezt szerző a következő példával világítja meg : Egy ember megöletett. Mily criteriumok fogják a társadalmat e tény okozója elleni eljárásában vezérelni ? Ha az ölést állat okozta, a társadalom óvó intézkedésekről fog gondoskodni, jogsz'abályról nem lehet szó, mert ez ember és ember közti viszonyt tételez fel. Ha ember volt, a ki ölt, az első kérdés az lesz, van-e ép esze, ép elméje ? Ha nincs (mert örült, vagy gyermek stb.), ismét elövigyázati rendszabályokat fog alkalmazni, de nem fog büntetni, mert a tulajdonképi s valódi büntetés, mint psychologiai motívum, az érte-