Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - A büntetőjog és eljárás új látkörei

A BÜNTETŐ JOG ÉS ELJÁRÁS ÚJ LÁTKÖREI 151 hogy egy társadalmi functio tudományos tanulmányozásának egyedüli határozott kiindulási pontját a positiv jog képezheti, a mint az valamely adott társadalomban létezik. A társadalmi védelem és a jogvédelem közti különbséghez, mint az egyéni jogoknak a központi hatalom visszaélései elleni állítólagos biztositékához ragaszkodó nemes elfogultság történelmi genesisét bizonyára azon tényben kell keresnünk, hogy egy absolut és zsarnok egyeduralkodó a legújabb időkig azon önkényszerü hatalmat arrogálta magának, hogy ö egymaga az egész társadalmat képviseli; ezen iskola czélirányos és nagyszerű reactio volt az autocraticus vagy isteni jog nevében elkövetett túlkapások és hatalmaskodások ellen. De ma, midőn a központi hatalom nem egyéb, mint a polgárság Összeségének, magának a társadalomnak mandatariusa és képviselője, s midőn az egyedüli souverain a törvény, mint a többség akarata, ma ezen megkülönböztetés létjoggal többé nem bir. Azon tétel, hogy a büntető hatalom alapja a jogvédelem szüksége, nem jelenthet tehát mást, mint azt, hogy a társadalom azon jogrend megvédése czéljából büntet, a mely s a mint az az adott államban s adott időben létezik. De ekkor meg a jogvédelem s a társadalmi védelem teljesen egyenértékű kifejezések, mert társadalom és jog correlativ, convertibilis fogalmak. A ki jogot emlit, társadalmat mond, mert nem létezik jog társadalom nélkül, a mint nem létezik társadalom jog nélkül. A jog a „társadalmi organismusnak specificus ereje", miként a vegyi anyagok specificus ereje a rokonság, a szerves lényeké az élet, az állatoké a psyche. Csakhogy ezen formula „társadalmi védelem" pontosabb, mert kizárja az észszerű vagy abstract jog azon eszméit, melyeknek a büntető hatalomhoz mint gyakorlati társadalmi functióhoz semmi közük. A tudomány czélja s egyedüli létalapja megjelöli az utat, melyet a társadalmi hatalomnak követnie kell, s ekként a büntető hatalom gyakorlatában előálló successiv változásoknak első okává lesz. De nem áll hatalmában a társadalmat oly eszmék megvalósítására késztetni, melyek még a többség tudatába át nem mentek, s melyek azért nem bírnak azon erővel, impulsivitással, hogy egyszerű fogalomból concret ténynyé váljanak. Azon tény, hogy a társadalom a büntető hatalmat mindenkor gyakorolta, ép azt jelenti, hogy az magának a társadalomnak vagyis az emberi természetnek lényeges feltétele. Szóval, nem egyéb mint a conservatio és az abból eredő létérti küzdelem általános törvényének eredménye. Az ember, a civilisalt ép ugy mint a vad, védi magát, ha