Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 2. szám - A büntetőjog és eljárás új látkörei

150 DR. HEIL FAUSZTIN lom sem szabad a támadó elleni védelmében s reá nézve is áll, hogy necessitas non habét legem. Ha a bűntettes azt kérdezi az államtól: Miért büntetsz oly cselekményemért, melytől tartózkodnom nem lehetett? — az állam azzal fogna felelni: Azon egyedüli okbó), mert létezésem védelmében én sem tartózkodhatom attól, hogy büntesselek. Ez teljes kölcsönösség, és azért teljes igazság. A büntető hatalomnak végső alapja tehát a „társadalmi védelem conservativ szüksége". Az olasz classicus iskola s első sorban annak nagy képviselője Carrara, mint tudva van, a „jogvédelem", „tutela giuridica" formuláját használja. Bizonyára nem lesz érdektelen arra reflectálni, a mit ez irányban Ferri, a positiv iskola egyik elsőrendű képviselője felhoz. „Társadalmi védelem" — „jogvédelem"; ez utóbbi formula hivei nagy súlyt fektetnek a külömbségre, mely szerintök e két kifejezés közt van. A fökülönbség az, hogy a társadalmi védelem a hatalomnak, az államnak minden túlkapásait igazolhatná az egyéni jogokkal szemben, holott a „jogvédelem" e lehetőséget kizárja. Én azt hiszem, hogy a jogvédelem szükségének formulája valóban megfelel a tényeknek, s a büntetőjognak egyedüli positiv igazolása; de mindamellett azt tartom, hogy a „társadalmi védelem szükségének" formulája nemcsak hogy egyenértékű, de — pontosabb. A jogvédelem kifejezés kétértelmű, mert nem különbözteti meg határozottan az „észszerű jog"-ot (mint az elmélet által feldolgozott elvek összeségét), a „positiv jog"-tól (a társadalmi jogszabványtól vagy a többség akaratának nyilvánulásától). Ha már most a jogvédelem alatt azt értjük, hogy a társadalom a büntető hatalom gyakorlásával egy abstract, észszerű jogrend védelmét veszi czélba, akkor a jogvédelem kétségtelenül külömbözik a társadalmi védelemtől, mely az érvényben álló törvényekben kifejezésre jutott concret jogrendet képviseli. De ez esetben lehetetlen észre nem venni, hogy nem az a büntető hatalomnak valódi alapja; mert a társadalom, bár törvényeinek alkotásában tartozik az ész és tudomány elveinek hódolni, mégis, mihelyt egy bizonyos concret jogrendet megállapitott, csakis azon jogrend védelméről gondoskodhatik, mely tényleg létezik, akár megfelel az a tudomány elveinek akár nem. És valóban, ha a „tutela giuridica" alatt az abstract, észszerű jog védelmét értenök, mindig kérdés maradna, hogy melyik jogot védelmezi? Azt-e, a melyet a görögök, rómaiak, a középkor, a 18-ik vagy a 19-ik század ennek tekintett, vagy azt-e, a mit az olaszok, angolok, chinaiak, montenegróiak mai nap ennek tekintenek ? Minthogy a jog, mint eszme, nem absolut, örök, változhatatlan, hanem hely, idő, sőt a személyek szerint változó: kétségtelen,