Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Második közlemény

12 BÁNFFAY SIMON ÉSZREVÉTELEK AZ ÁLT. MAGÁNJOGI TÖRVÉNYmeglehet, a szerzőre nézve szeme'lyes viszonyai vagy a törvénynél fogva érvénytelen; következőleg a jóhiszemüse'g követelménye a jogszerűségével ugyanegy, ugyanazon fogalom kifejezésére tehát két különböző szóra nincs szükség, s igy ha a pleonasticus szavakat kihagyjuk, marad ez: „Ha pedig a birtokos a dolgot jóhiszeműen szerezte meg: ennek tulajdonát három évi folytonos birtok által szerzi meg". Igtassuk mellé a 70. §-t: „A ki ingó dolog birtokát 32 éven át jóhiszemüleg folytatta, az tulajdonát elbirtoklás által megszerzi". Azt hiszem, mindenki be fogja látni, hogy e két § szakasztottan egy és ugyanaz, csakhogy egyik szerint harminczkét, a másik szerint három év az elbirtoklási idő. Miért? ki tudná megmondani! De hogy ily szerkezet mellett e két § egymás mellett meg nem állhat, mutatja e példa: A. elrabolt egy dolgot B.-tol, s többek előtt elajándékozza C-nek; C. természetesen A.-t becsületes embernek tartja. E dolgot az ajándékozástól kezdett három év után B. meglátja C-nél, s vindicálja ; C. látva a bajt, felüti a törvényt, s támaszkodva a 71. §-ra, kimutatja, hogy jóhiszemüleg birja, jogszerűn és hibátlanul szerezte, tehát elbirtokolta ; B. a 70-ik, C. a 17-ik §-ra hivatkozik, s mindegyiknek igaza van. De mit fog mondani a biró ? A 78. §-ban nem mondatik, váljon a 32 vagy 3 éves elbirtoklás értetik-e, mi annál határozottabban lenne kifejezendő, mert megeshetik, hogy a törvényes képviselő csalárdul elidegeníti külföldön levő képviseltje valamely dolgát, s mire ez önjoguvá válta után háromnegyed év múlva haza kerül (72. §), a már elbirtokolt dolgot vissza nem szerezheti, mert a három év meg a toldalékos hat hónap is lejárt. A 80. §-ban a szó megakad, nem bizonyos váljon félben szakítást vagy csak ideiglenes nyugvást jelent-e. Egyáltalján az egész elbirtoklási reszt gyökeres átdolgozást igénylőnek tartom. Lehet valamely intézmény elvontan igen jó, megfelelhet elméletileg minden az iránt támasztott vagy támasztható követelményeknek, s alkalmazásában mégis gyarlóságokat árul el, melyek okait hiába keressük magában az intézményben, de keresnünk kell azon factorokban, melyek hatása által érintetnek, s melyek arra lennének hivatva, hogy neki életet és gyakorlati értéket kölcsönözzenek. Felállíthatunk egy tételes törvényt, mely theoreticus tökélyét illetőleg a legszigorúbb bírálatot kiállja; ha mégis azoknak, kik számára hozatott, akár értelmi fejlődésével akár szokásaival vagy hajlamaival nincs egészen összhangzásban ; ha mindazon segédrendelkezéseket, melyek consequentiái biztosítására nélkülözhetlenek, elmulasztjuk, sőt a hitelének romlását nyilván előidéző tényezők működését meg-