Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Második közlemény

KÖNYV TERVEZETÉNEK A DOLOGI JOGOT TÁRGYAZÓ RÉSZÉRE 13 akadályozni nem vagyunk képesek: a cze'lt, melynek elére'se're szán­tuk, eltéveszti, s azon eredményeket, melyeket tőle várunk, elérni nem fogja; s hiába reméljük, hogy majd idővel a nép megszokja, beletörődik s az üdvös hatás el nem marad. Hiu remények, mert a törvény nem neveli a népet, nem is hivatása; annak kell ehhez alkalmazkodni, különben, szokásainak megfelelöleg. a törvényt fogja átidomítani, s alkot saját körében törvényes szokást, melyet saját hátrányára követ mindaddig, mig az irott törvénynyel összeütközésbe nem jő. Ha a törvény kezdetben tán az elvont theoria szigorú sza­bályainak nem is felel meg, csak a nép geniusával egyezzen, simul­jon ennek jellegéhez és értelmiségéhez ; lassankint aztán tökéletes­bithető, ha felfogására a nép kellő nevelés által előkészíttetik; különben számára nem törvény, de iga. E gondolatok támadtak bennem önkénytelenül, midőn az ingat­lanok tulajdonának megszerzéséről, s különösen a telekkönyvi bejegyzésről intézkedő §§-at elolvastam. S nem ok nélkül. Huszonöt éve, hogy nálunk a telekkönyvi intézmény fennáll, s kérdem : Atment-e népünk vérébe? E negyedszázad, tehát egy generatio alatt, megszokta-e annyira, hogy a birtokváltozást máskép mint a telekkönyv közvetí­tésével még gondolni sem képes ? Erre határozottan azt felelhetem, hogy nem. Népünk eddig csak még annyira jutott, hogy a telek­könyvre akkor fordit nagyobb gondot, mikor kölcsönre van szük­sége, s a gyors tulajdonjogi bekeblezést akkor sürgesse, mikor attól tart, hogy az eladó személyes adósságai még feljegyeztethetnének. Jelzálogkönyvnek tartja és semmi másnak. De hogy a tulaj­dont csak telekkönyvi bekeblezés által lehessen egyedül megszerezni ezt vele senki meg nem fogathatja ; azt, hogy ha ö egy ingatlanra megalkuszik, foglalót ad, birtokba veszi, az adót fizeti, ez ingat­lan még se legyen az övé, nem érti; és akár hogy magyarázzuk is meg neki, hogy bekebelezés nélkül nem szerezhet ingatlant, hogy az eladó örökösei ötet a birtokból három év után kidobhatják, s akkor hiába tartotta jókarban a birtokot, hiában fizette a százalékot, hiában az adót, mindez nem használ semmit, azért a birtok még sem az övé; végig hallgat s fejcsóválva azt feleli : Ez uram lehetet­len, hisz ilyformán majdnem a fél falu birtoka a másé volna, ez nem lehet; s mikor ö a fejébe vette, hogy ez nem lehet, nincs érv, melylyel meggyőződésén változtatni lehetne. Nála az adó, a százalék mérvadó, a szerződés is másodrendű, a bekeblezésse pedig épen várhat, még pénzre lesz szüksége. Már a szerződés készítési módjá­nál fogva sem hajlandó arra valami nagy súlyt fektetni; sablonszerű nyomtatványokra iratnak, a hézagok be nem töltetnek, hogy későb­ben is lehessen valamit benne pótolni ; s azért néha két háromféle írás is van egyben, a keresztvonásokat a nő helyett a férj, a távol-

Next

/
Thumbnails
Contents