Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 6. szám - Az okirathamisítás kérdéséhez. Második, befejező közlemény

444 DR. HEIL FAUSZTIN so ist dem letzteren gegenüber auch nicht einmal die Möglichkeit eines Schadens vorhanden«. Lássunk egy példát általánosságban; 1. A. hamis kötvényt készít B.-nek mint adósnak nevére s azt Íróasztala fiókjában tartogatja. A fennebb a kísérletről elmondottak szerint ez, legalább rendesen, csak előkészületi cselekmény, annyival inkább, mert ezen tényálladékból önmagából még azt sem lehet tudni, akart-e A. s minő büntettet elkövetni. Az okirat itt ép oly tekintet alá esik, mint az asztalfiókban fekvő tör, a falon függő töltött fegyver, a szekrényben elhelyezett méreg, melyeknek rendeltetése a legsúlyosabb bűntett, egy embertárs életének kioltása — lehet; de lehet más, ártatlan czélja is. 2. A. C.-től kölcsön ürügye alatt nagyobb összeg pénzt akar kicsalni. Hogy az óvatosnak ismert B.-t kívánságának teljesítésére hajlandóvá tegye, megmutatja neki a B. által kiállított fennebbi hamis kötvényt. Elmondja neki, hogy íme van B. ellen ily összegű követelésem, de e követelés még nem járt le, vagy ha lejárt, B. fizetési halasztást kért s igy őt szorítani nem akarja stb. stb. A vége az, hogy C. lépre megy s A.-nak a pénzt átadja. Az okirat, a B. neve alatt kiállított kötvény, hamis ; e hamis okirat használtatott is; s A. még sem követett el magánokirathamisitást, hanem csalást. Mert a hamis okiratot nem használta az azon kötvény szerint jogviszonyban — itt az adóssági viszonyban — álló B. ellen s nem e jogviszony bizonyításául; vagy, hogy a törvény szavaival éljek, a hamis kötvényt A. nem arra használta, hogy B.-nek adóssága, kötelezettsége bizonyittassék, hanem arra, hogy C-t vagyoni viszonyai iránt tévedésbe ejtse, s ennek kárával magánál* jogtalan vagyoni hasznot szerezzen. Az okirat tehát mint tisztán tévedésbe ejtési eszköz használtatott, az azon okirat szerint bizonyított jogviszonyban nem álló, idegen, harmadik személy, C. ellen. A kötvény használata nem irányult az azzal bizonyított jogviszony ellen; az okirat itt nem mint ezen jogviszonynak bizouyitási eszközei szerepelt, hanem mint Írásbeli hazugság A.-nak vagyoni viszonyai körül, tévedésbe ejtési eszközül. 3. De C. óvatosabb ember, mint A. gondolta. Meg nem elégszik a kötvény felmutatásával s megtekintésével, hanem a kötvény engedményezését kívánja, hogy pénzt adjon. A. reá áll, s a hamis kötvényt átruházza C-re. Ez már magánokirathamisitás, a btkv. 401. §-a szerint. Mert ez esetben már a kötvény arra használtatott, hogy B. oly jogviszonyba — itt adóssági viszonyba — helyeztessék, a melyben csak akkor állana, ha a kötelezvény valódi volna. Valamint természetesen magánokirathamisitás