Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)
1883/20 / 6. szám - Az okirathamisítás kérdéséhez. Második, befejező közlemény
AZ OK IRAT HAMISÍTÁS KÉRDÉSÉHEZ 439 s az indokot röviden abban találom, hogy itt a hamisítás s a törvényben körülirt használat összeesik. A hamisításban már benne van a használat. Eltekintve azon kivételes esetektől, midőn a fennebbiek szerint a hamisítás kísérletnek minősülhet, kérdés támadhat* van-e a magánokirathamisításnak kísérlete ; a mi egyértelmű azon kérdéssel, képzelhető-e a használatnak pusztán megkezdése. S jóllehet nem tartozik szorosan tárgyamhoz, az előbbeni kérdéssel való összefüggésénél fogva felemlítendőnek tartottam annyival inkább, mert legfőbb itélőszékünk e kérdéssel két izben foglalkozott és nem egyformán döntött; mit külömben kielégítően megmagyaráz azon körülmény, hogy az első izben a kérdés csak mellesleg, az Ítéleti indokolásban érintetett. Az első eset Clementisz Ferencz elleni közokirathamisitás miatti bűnügy, melyben a nagyméltóságú m. kir. curia 1882. évi deczember hó 14-én i3062. sz. a. ítéletének indokaiban ezeket mondja: »Vádlott cselekménye azon felül, ha teljesen végre is haj tátik » arra közokirat fel nem használtatik, különben is nem csalást hanem, tekintettel arra, hogy a kölcsön felvétele hamis kötelezvény alapján történt volna, mag ánokirat - hamisítást állapított volna meg, melynek, minthogy annál a büntethetőség kérdése és a bűncselekmény befejezése egy mozzanatban, az érvényesítésben, találkozik, nincs is kisériete. (B.-jog Tára V. kötet 25. szám.) Legújabban pedig az 1883. évi május hó 19-iki 14581. szám alatti Ítéletnek tárgyát a következő eset képezte : Molnár Anna, kölcsönt felveendő, elment a makói iparbankhoz, a hol az irodaszolga egy 50 frtról szóló váltót állított ki számára, melyet Molnár Anna mint elfogadó aláirt, és két kezes hamis aláírásával láttatott el ismeretlen tettes által. Az ekként kiegészített váltót átadta az irodaszolgának, de ez észrevevén a hamisítást, a váltó nem érvényesíttetett. Vádlott Molnár Anna a magánokirat-hamisítás bűntettének kísérletében mondatott ki bűnösnek, mert: vádlott a hamis váltót a makói iparbanknál, hol azt értékesíteni akarta, be nem mutatta, hanem csak az iparbanknál szolgaként alkalmazott Fazekas Jánosnak adta át az iparbanknál leendő értékesítés végett és igy vádlott a használatra irányult cselekményt megkezdette ugyan, azonban a váltó hamissága felfedeztetvén, a használat befejezése be nem végeztetett. A kérdéssel, mint e sorokon kivül esővel, bővebben nem foglalkozom ; azt hiszem azonban, hogy a használat megkezdése és bevégzése egy mozzanatot képez, s hogy előforduló esetben az első helyen említett ítélet felfogása volna követendő. Térjünk most át a főtárgyra, a magánokirat-hamisítás s a csalás közti határvonalra. Ha tisztában vagyunk az okirathamisitás büntetőjogi fogalmával,