Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)
1883/19 / 1. szám - A biztositási jog legújabb codificatiója. Első közlemény
2 DR. BECK HUGÓ szerződési intézkedések hiányában a szerződő felek jogviszonyainak rendezésére czéloznak. A rendelkezések túlnyomó része imperativ természetű, dispositiv rendelkezései csak szórványosak. Kétséget nem szenved, hogy a szerződő felek jogviszonyainak szabályozása a feldolgozandó anyag terjedelménél és complicáltságánál fogva terhes feladat. Nehéz megtalálni a középutat, hogy sem a biztosítás fejlődése meg ne akasztassék, sem mellékes és lényegtelen határozatok fel ne vétessenek. Ezen nehézség azonban nem szolgálhat sem mentségül sem indokul arra, hogy a feladat megoldatlan maradjon, különösen jelenben, midőn a biztosítási intézmény a kezdetleges fejlődés stádiumát már rég elhagyta és a biztosítási jog, főleg az utolsó évtizedben, haladásában számos ezelőtt controvers kérdés positiv megoldását mutatja. Igaz ugyan, hogy még mindig merülnek fel újabb meg újabb nemei a biztositásnak, de másrészt kétségtelen az is, hogy ezen jog törvényes szabályozását akkorig elodázni, mig ezen fejlödésképes intézmény minden ágazata a felszínre kerül, annyit jelentene, mint a biztosítási jogot részletesen talán sohasem codificálni. Nem lehetetlen oly szabályokat felállítani, melyek a contrahensek jogviszonyait kimerítően szabályozzák a nélkül, hogy az intézmény szabad fejlődését kizárnák. Ily indokból a forgalmi életnek bármely jelenségétől meg lehetne tagadni a törvényes szabályozást; mert ha ezek a biztositásnál előrehaladottabb fejlődési stádiumban állanak is, azért a tökélyt mégis távolról sem érik e). Nem tartjuk tehát helyesnek azon irányt, melyet az olasz biztosítási törvény követ, midőn csaknem kizárólag imperativ rendelkezéseket vesz fel; rendelkezéseket, melyeket absolut, megváltozhatlan hatálylyal ruház fel, a nélkül hogy egyúttal a biztosítás különféle módozatainak meghatározásával, a szerződő felek jogviszonyait is kimerítően fixirozná és szabályozná. Már pedig a biztosítási ügy, jelentékenységének megfelelő és állandó gyarapodásának csak akkor fog örvendeni, ha a törvényhozások oly biztosítási törvény alkotásáról fognak gondoskodni, mely a biztosítás Összes ágait felölelve, a biztosítási ügyet egész terjedelmében és a szerződő felek jogviszonyait részletesen és kimerítően szabályozandja. Az általános dispositiók első < szakasza (413. §) a biztosítási szerződés definitióját tartalmazza. Altalános defmitio, a kár- és életbiztosítást foglalja magában. Eltér a magyar törvénytől, mely nem ad általános definitiót, hanem külön határozza meg a kárbiztositást és külön az életbiztosítást. Követi a hollandi, belga, zürichi törvényt és ezek nyomán megadja a szerződés meghatározá-