Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 5. szám - A VIII. magyar jogászgyülés tárgyalásai. Kritikai tudósítás

456 A VIII. MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS TÁRGYALÁSAI dás nem volt a vagyon ellen irányozva, vagy legalább azt, hogy a vagyoni sérelem és a személy elleni erőszak között nem létezett okozatos Összefüggés. Ezen példa egyszersmind világosan mutatja, mennyire ki nem elégítő a kisebbségi indítvány. Mert a biróság itt sem ment tul az ügyész által indítványozott büntetési tételen, de azon nagy hibába esett, hogy az erőszakos nemi közösülés kísérletének esetét fennforgónak nem látván, egy ezen tényálladéknak talán megfelelő, lényegileg eltérő reatumot (becsületsértés, rablás) keresett, hogy az indítványozott büntetést alkalmazhassa. Nem a minősítéstől való lényeges eltérés korlátozásában, — mint a többségi előadó — hanem annak megengedésében látom én az ügyészi praeponderantia veszélyét; mert a bíró, ki meghallgatván vádlottnak a vádinditványra vonatkozó védelmét, öt annak értelmében el nem ítélhette, ürügyet fog keresni és megforditott logikával nem a bűntényhez szabja a büntetést, hanem a büntetésből kiindulva jogczímet construál az elitélésre, vádlottat oly delictumban mondván ki bűnösnek, melylyel az terhelve nem volt és mely ellen nem védekezhetett. Egészen más színben tűnik fel a biróság eltérő minősítési joga, midőn az ügyész inditvánva implicite magában foglalja a vádinditványt azon reatumra nézve is, melyet a biróság jogi meggyőződése a tényállásnak megfelelőnek tart. Ennek helye vsn: a) ha valamely ténymozzanat elestével a bevégezettnek állított reatum megejtett végtárgyalás után kísérletnek, a bűntett hason nevű vétségnek bizonyult; b) oly esetekben, melyekben az anyagi törvénykönyv azon sajátsága jut kifejezésre, hogy bizonyos delictumokat — súlyosbitó körülmények hozzájárultával — önálló más delictumokká alakit át. Ily esetekben a súlyosabb reatumra szóló indítvány (rablás-lopás, gyilkosság-emberölés) magában foglalja az enyhébb qualificatióra való jogát a bíróságnak, ép ugy, mint a betöréses lopásra való indítvány eem zárja ki az egyszerű lopás minősítését; c) midőn azon delictum, melyben a biróság vádlottat bűnösnek találja, nem csak rokon, hanem ugyanazo.n eszményi javat hason módon támadja meg, vagy, hogy még praecisebben fejezzem ki magamat — mind az ügyészi mind a biróL.qualificatio olyan, mely ellen a bizonyításnak és védelemnek ugyan azon irányt kell követni. A védelem joga tehát itt nem lesz csorbítva, midőn vád és itélet csak a jogászi constructio tekintetében térnek el egymástól. Mindketten — a vád és itélet orgánumai — egyetértenek abban, hogy bizonyos a becsületet, vagy a vagyont, vagy a személyes szabadságot veszélyeztető merénylet elkövettetett, melyet azonban gyakran