Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban. Vége

92 Dr. TIMON ÁKOS. állapodhatott meg a modern társadalmi viszonyokkal szemben a közönséges egyházjog fejlődési stádiumán : nevezetesen hazánkban a lelkészi szolgáltatás egykori alapja, a házasság, fenn nem tartható többé, mert ez a megváltozott viszonyok között a lehető legigazságtalanabb adózási alap. Az igazság eszméje modern felfogásunkhoz képest okvetlenül megkívánja, hogy minden közteher, és igy a lelkészi szolgáltatás is, a vagyon szerint irányuló, azaz legalább bizonyos mértékig dologi teher legyen. Mi csak helyeselni tudjuk azon felfogást, hogy a lelkészi ellátás alapjául, legalább részben, a plébánia kerületében fekvő ingatlanok tekintessenek és ehhez képest a vagyon arányában kirótt terhet minden kath. tulajdonos, tekintet nélkül személyi állapotára, sőt tekintet nélkül arra, vájjon személyére nézve az illető hitközségnek tagja-e vagy sem, viselni tartozzék. Ezen jogállapot mindenesetre sokkal jobban megfelel modern felfogásunknak, sőt a kath. felfogásnak is, mint ama másik, mely a szolgáltatást a házasság tényéhez köti. Nem akarunk ez alkalommal a párbér ügy reformjával behatóbban foglalkozni;165) de szükségesnek tartjuk jélezni, hogy a jelen állapot immár tarthatlan. Tarthatlan állapot az, hogy hazánk igen számos plébániájában, hol az egyenlő teherviselés elve fennmaradt, a házasságban élő napszámos vagy cseléd ember, ki egy forint állami adót fizet, 8 — 10 forintra menő egyházközségi adót166) legyen kénytelen viselni; és még türhetlenebb az. hogy az ecsetelt történelmi fejlődéshez képest, csaknem az egész uri osztály minden egyházközségi adótól fel van mentve. E mentességnek épen ugy, mint a nemesség régebbi adómentességének semmi alapja és értelme nincs többé. Rég elérkezett már az idő, hogy az intelligens osztályt illető ama gúnyos közmondás: „a katholika vallás olcsó vallás", tárgytalanná tétessék. A szegényebb néposztály elviselhetlen terhén csak ugy lehet könnyíteni, ha az uri osztály is bevonatik az adózók sorába, s ha az egyházközségi adó (párbér; kivetése mindenütt vagyon arányában történik. Hogy ezen ügy eddigelé még oly kevéssé lön a nyilvánosság előtt szellőztetve, annak oka nem a sérelem csekélységében rejlik, hanem abban, hogy egyrészt azon néposztály, mely igazság 105) Lásd erre nézve a Németbirodalom egyes államaiban hozott újabb törvényeket: Archív f. kath. Kirchenrecht XXVIII. k. Ifi7l. Poroszország 1875. jun. 20-án: Gesetz über die Vermögens-Verwaltung, in den kath. Kirchengemeinden és 399. 1. Hesseni nagyherczegség 1875. ápril 23-án Das Besteuerungsrecht der Kirchen und Religions-Gemeinschaften. 166) Ott, a hol az egyenlő ^teherviselés elve dívik, szabálvszerint minden házaspár egy pozsonyi mérő tiszta búzát avagy rozst és azonkívül bizonyos pénzösszeget (20—50 kr.) fizet a lelkésznek, ennek felét a kántornak és a kántor illetőségének felét a harangozónak. E szolgáltatások a mai magas gabonaárak mellett 8—10 frt értéket képviselnek.