Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/17 / 1. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban
10 Dr. TIMON ÁKOS. tributiojának (kötelező oblatiok) megállapítását a világi hatalom köre'be tartozónak nyilvánitá. Már IX. Károly 1571-ben adott ki egy rendeletet, mely a lelkészek jövedelmeit szabályozza és a congruát 120 librában állapítja meg. Ezt követte időnkint több más rendelet egész az egyházi szerves törvényekig.48) A continens többi államaiban nyíltan vagy hallgatag a tridenti zsinat határozatai emelkedtek érvényre, így különösen hazánkban is. A jelenleg uralkodó tan egybehangzóan elismeri, hogy az oblatiokra nézve általános isteni jogon gyökeredző kötelezettség nem létezik; hogy az oblatiok, mint egyházközségi adók és stolailletékek, nem gyökeredzenek az isteni jogban, s igy csak különös kötelezettségi alapjuk van.49) Ugyancsak e tan a történelmi jogban két különös kötelezettségi alapot külömböztet meg: a szokást, és a lelkészek ellátásának szükségét. Bizonyos meghatározott oblatiok kötelezővé válhatnak szokás utján vagy elrendelhetök a püspökök által a lelkészi congrua kiegészítése czéljából.50) Szerintünk ez utóbbi tétel nem helyes, a történelmi valóságnak meg nem felel; mert, miként láttuk, ugy az áldozási, mint a kegyszer-féle szokásos oblatiok csak a lelkész ellátása czéljából lettek kötelezőkké. Az oblatioknak tehát csak egy kötelezettségi alapjuk van, a lelkész ellátásának szüksége; a szokás önmagában ettől független alapot nem ad. Az uralkodó tan maga is kénytelen beismerni, hogy az oblatio, mint szabad akaratú cselekvény, melyre általános kötelezettség nem létezik, csak ugy válhatik kötelező szokássá, ha feltételezhető, hogy a megmegújuló oblatio-kötelezettség vallási szándékkal történt.51) Ámde a források szerint e szándék csak akkor és annyiban tekintetik feltételezettnek, a mennyiben az oblatio a lelkész ellátására, a folyton teljesített lelki működés jutalmazására szolgál; az oblatiok egyéb czéljai kötelezettségi szándékot meg nem állapítanak.52) Világosan mutatkozik ez a tridenti zsinat érintett határozataiban, valamint az előtte és utána tartott particularis zsinatokéban. A laudabilis consuetudo csak az általunk adott megszorítás mellett, csak bizonyos czél — a lelkészi ellátás — szempontjából szül kötelezettséget. Az oblatiok csak azon szt. irási tétel alapján váltak 48) Richard-Dalmaso: Analysis conciliorum III. 141. 1. Portio congrua. Bouix : Tractatus de parocho 482. és G19. 1. kv. 49) Már Barbosa, De officio et potestate parochi cap. 24 n. 9: Securc tenendum est, oblationem non deberi ex praecepto, cura id in sacris canonibus nusquam appareat. 50) ReiíFenstuel, III. 456. 1. Bouix: Tractatus de parocho 480. 1. M) Reiffenstuel, Jus canonicum universum III. 457. 1. 52) így a kötelező oblatioknál már az oblatiok másik föczélja, a szegények ellátása, elesik.
