Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 1. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban

A PÁRBÉR (l.ECTICAI.E) A KATH. EGYHÁZJOGBAN. 11 praestatiokká: Et dignus est opcrarius mercede sua, és nem az ó-szövetség azon tétele folytán: non apparebis in conspectu meo vacuus, mely az új szövetségben recipiálva nem lett.53) II. A párbér fejlődése a magyar particularis egyházjogban az 1802-iki generális conscriptióig. A magyar particularis egyház, valamint egyéb egyházi intézmények tekintetében ugy a párbérre nézve is a közegyházzal azonos fejlődési menetet tanusit. A hivek oblatióiról s az oblatióra irányuló kötelezettségről már korán tétetik említés,6*) valamint ismételve megújittatik azon rendelkezés, hogy a szentségek kiszolgáltatása díjkikötés nélkül történjék.55) A párbér nálunk is, ugy mint az összegyházban, hosszú időkön át az oblatiok stádiumán marad. A laudabilis consvetudo képezi annak egyedüli alapját, egyedül ez szabja meg a szolgáltatás mértékét és alanyát. Az egyház nagy tekintélye, valamint a hivek buzgósága és a viszonyok egyszerűsége szilárdabb jogi basist, határozottabb rendezést nem igényelt. A nép együtt él és érez papjával, szívesen megosztja vele a mije van, kényszereszközökre nincs szükség, és a felekezetiség nem zavarja még e jó viszonyt. Csak ekként fejthető meg, hogy a hivek egyházközségi szolgáltatásai évszázadokon át sem az egyházi, sem a világi hatalom rendelkezésének tárgyát nem képezik. A hazánkban tartott nemzeti, tartományi és püspöki zsinatok ránk maradt emlékeiben gyakran találunk ugyan intézkedéseket az archidiaconok egyházi látogatásáról50) (visitatio canonica) és a tized szigorú behajtásáról,57) de a párbér kérdése mindannyiszor érintetlen marad. Különösen meglepő, hogy még a 17-ik század folyamán tartott zsinatok sem foglalkoznak e kérdéssel, nem kisérlik 53) Lásd Barbosa fentebb idézett tételét. M) Szt. László Decretum I. cap. 11 Si vero illae remetac fuerint et ad ecclesiam suam parochialem villani venire non potuerint, unus tamen ex eis nomine omnium baculo veniat et tres panes et candelám ad altare offerat. B5) Lásd pl. Constitutiones synodales ecclesiae Nitriensis 1494 cap. XIII. De Simonia vitanda et parochis in peccato existentibus. — Péterfy : Sacra Concilia I. 282. 1. és Syn. Tyrnavien dioecesano-provincialis a. 1560. cap. XXIV. — Péterfy II. 110. 1. 56) Péterfy II. 215. 1. Syn. Tynavien. provinciális an. 1611. cap. 5. Ií. 257. 1. Syn. Tynav. dioecesana an. 1629. cap. 4. stb. 87) Péterfy I. 62. Syn. Strig. Nationalis an. 1114. cap. 62. 1. 283. I. Syn. Nitrien. dioec. an. 1494. cap. 15. II. 115. 1. Syn. Tyrnav. provinciális an. 1560. cap. 18. stb. A királyi decretumok idevágó számos rendelkezéseit lásd Kovachich, Codex iuris decr. eccles. Hungaricae II. cap. 15. De Decimis eccl.