Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban. Vége

A PÁRBÉR (LECTICALE) A KATH. EGYHÁZ JOGBAN. 83 ismét a földbirtokon nyugszik. Az általunk adott értelmezés szerint ellenben e külömbözö korszakbeli párbér-feljegyzések minden nehézség nélkül összeegyeztethetők: a „domus" felváltva használtatik a „sessio"-val s mindkettő az önálló háztartással biró telkes jobbágyokat jelzi. Lássunk erre nézve még egy példát, hogy teljesen meggyőződjünk a „domus" és „sessio" azonos értelméről: Arch. Mosón: Parndorf 1659 Solvit ei communitas quaevis domus 1 cub. frumenti alterum hordei et V2 avenae. — 1696 (és 1680.) Habét a qualibet domo integrae sessionis cub. silig. 1. hordei unum, item aven y2. Mediae sessiones solvunt medietatem. — E két különböző időbeli feljegyzés magyarázata szintén nem az, hogy a párbér 1659-ben a ház után és 1680. illetve 1696-ban a földbirtok után fizettetett, hanem igenis az hogy 1659-ben még minden telkes jobbágy egyenlően fizet, de már később a vagyon szerinti kivetés kulcsa tökéletesedik, az egész és féltelkes jobbágyok között vagyoni helyzetükhöz képest különbség tétetik, a féltelkes csak félannyit fizet, mint az egész telkes. De épen azért, mert a „domus" a jobbágyi háztartást, illetve az ilyen háztartással biró családfőt jelzi, váltakozva használható az nem csak a sessio"-val, hanem a „sessionatus"-sal, a „colonussal" is. Ezen kifejezések „quaelibet domus sessionata vagy colonicalis" „quaelibet domus integrae sessionis, mediae et quadrantis" stb. teljesen egyértelműek ezekkel: „quilibet colonus", „singuli sessionati" „quilibet colonus integrae, mediae et quadrantis sessionis" stb. — Szolgáljon példakép Oroszvár (.Arch. Mosón.), melynek 1659-iki párbér-feljegyzése ekként hangzik: Solvit parocho quaevis domus integrae sessionis annuatim cub. 1. frum .et alterum hordei, mediae sessionis medietatem. Item quaevis domus integr. sess. dn. 10. med. sess. dn. 5. Inquilinorum etiam quivis dn, 25. Domos non habentes dn. 20. Item quaevi s domus integrae sess. plaustrum lignorum et duae mediae sessiones unum currum : — és az 1680-iki: Annuatim dat ei quilibit rusticorum integre. sess. . . . (mint előbb) . . . mediae vero sessionis dat medietatem. Item integrae sessionis dn. 10. med. sess. dn. 5. Inquilini domos non habentes solvunt dn. 20, domus habentes dn. 25. Praeterea integrae sessionis quivis dat currum lignorum mediae vero sessionis duo unum currum. E példából világosan látjuk, mily szépen váltakozik a „domus" a „sessio"-val és a „sessionatus"-sal illetve „rusticus"-sal; láthatjuk, hogy a „domus" azonos értelmű sablonszerű kifejezés a sessio"-val és „sessionatus"-sal. Valamint tehát eddigi bizonyítékainkhoz képest a „singuli sessionati" „quilibet colonus integre sessionis" stb. kifejezések nem állapítják meg a párbér dologi jellegét, hanem egyedül