Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban. Vége

78 Dr. TI.MON ÁKOS. egyenlően vettetik ki, rendszerint ne'mi cseke'ly összeget fizetnek. 1:1:1> Majd néhány példában azt látjuk, hogy a vagyon szerinti megadóztatás csak az özvegyeknél jut kifejezésre, a mennyiben mindért házasságban élő egyenlően fizet, ellenben az özvegyek vagyonukhoz, képest többet vagy kevesebbet; nevezetesen a földdel vagy házzal birok rendszerint annyit fizetnek, mint a házasságban élők. I34) Ennyit röviden a vagyon szerinti párbérkivetésröl. Lássuk ezek után, miként értelmezendök a canonica visitatiok fent idézett és ahhoz hasonló kitételei: vájjon lehet-e azokból a párbér dologi jellegére következtetést vonni vagy sem? Szerintünk, mint már az eddig mondottakból kitűnik, nem jeleznek azok mást, mint a párbér vagyon szerinti kivetésének kulcsát, megállapítását: és igy tévedne az, ki a visitatio canonicák-ban gyakran előforduló, „a singulis sessionibus", „a qualibet sessione", „a singulis domibus", „a qualibet domo" stb. kitételeket akként értelmezné, hogy általuk a földbirtokon vagy a házon nyugvó dologi teher jeleztetik, tehát olyan teher, mely a telek vagy ház minden birtokosa által, tekintet nélkül személyi állapotára, egyenlően viselendő; tévedner mondom, mert ezen felfogás a 19-ik század előtt a kath. egyház, kebelében ismeretlen. A párbér mindenütt a személyi állapot szerint fizettetik. Állításunk bövebbi igazolása czéljából mindenek előtt constatáljuk, ho_>y a 17. és 18-ik század visitatio canonicai-nak' ezer* kitételei „a singulis sessionibus1', „a qualibet sessione", mindenütt váltakozva, és egyértelmüleg használtatnak a következő kitételekkel : „singuli sessionati", „singuli coloni", „quilibet colonus" „quilibet hospes", „singulae personae domos habentes" stb. A kérdés veleje ennek folytán abban áll, miként forditandók és értelmezendök ezen rendesen és következetesen alkalmazott kifejezések? Szerintünk nem akként: „minden egyes telkes jobbágy", vagy „bármely telkes jobbágy", hanem azon aiattomban értődő toldalékkal „házasságban élő"'. A visitatio canonicák „singuli coloni"-féle kitételei mindenütt ezzel egészítendő ki „uxorati" „matrimanio iuncti", „conjungati", mert e közelebbi meghatározás, mint általános érvényű jogszokás folyománya, mint önmagában értődő, dolog rendszerint kihagyatik. Igazolja ezen állitásunk helyességét első sorban azon körülmény, hogy a nős állapot, mint a fentebbi példákban láttuk, a zselléreknél (inquilini) sem tétetik ki; már pedig a zselléreknél, különösen a házatlan zselléreknél, soha sem lehetett szó dologi jellegű szolgál133) Arch. Rabensis 1714, Pály, Keczöl, Csanak (Szany rlliája), Veszkincz stb. 134) Arch. Rab. 1659. 1714, Szil, Csorna stb.