Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban. Vége

74 Dr. TIMON ÁKOv De továbbá,- hogy a magyar nevezetekre alapított következtetésünk helyes, hogy hazánkban az egyházközségi adó már embryojában párbér vagy ágybér volt, hogy e szolgáltatás a házasságra lépéssel vette kezdetét, hogy csakis a házasságban élők tartoztak azt viselni, világosan kitűnik az 1546-iki decretum 7-ik czikkéböl, mely ekként hangzik: Plebani quarumcunque civitatum, oppidorum. ac villarum, sive regiae, sive reginalis majestatum, seu dominorum, aut nobilium ea loca sint, teneantur de singulis personis uxoratis, sub plebanatu unius cuiusqueeorum existentibus, singulos denarioshungaricos persolvere: ii videlicet, qui privatos, aut proprios colonos non habent, quibus vero coloni sunt. (Ezek azon jobbágyok, kikről fentebb említést tettünk) üli de propria bursa iuxta numerum colonorum denarios quinquaginta, praescriptis duobus terminis persolvant. E törvényczikk. mint látjuk, a lelkészek megadóztatásáról, hadi contributiojáról szól. Az adókivetés a jövedelem arányában történik és a jövedelem megállapításának egyik kulcsát a hivek állandó szolgáltatása, a párbér képezi. Az ország valamenyi lelkésze kivétel nélkül, minden házasságban élő plébániai tag után egy magyar dénárt fizet, mert a házasságban élők és csakis a házasságban élők után huz állandó jövedelmet. Azt hisszük, e frappáns bizonyíték után senki sem vonhatja kétségbe, hogy a magyar particularis egyházra nézve a lelkészi szolgáltatás alanyát helyesen állapitottuk meg, de egyszersmind azt sem, hogv hazánk particularis egyházjogában az állandó lelkészi szolgáltatás mint olyan teher veszi kezdetét, mely a status personalishoz van kötve. Nem a plébánia kerületében fekvő j óbbá g v i birtokokon, hanem a plébániának házasságban élő tagjain, és csakis ezeken nyugszik a lelkészi ellátás terhe. Es e szabálv általános, mely alul nincs kivételnek helye, a személyes párbér mellett külön dologi párbér — mi már fogalmilag ellenmondás — nem létezik. Távolabbi bizonviték gyanánt hozzá tehetjük még az eddig mondottakhoz, hogy a személyes tized (decima personalis) mely egykoron némileg a párbért helyettesité, szintén csak a nős férfiaktól követeltetett124) és csak a házasságban élő rabszolga után fizettetett.1-"') Ez is világosan arra mutat, hogy nálunk az egvházi szolgáltatások megállapításánál kezdettől fogva a házasság mozzanata volt irányadó. m) Privilegia eccl. Agrien. 1371. cap. 5. Item inquilinus coniugatus pro una capecia (t. i. ennyi követelendő tőle személves tized qvanánt). — Endlicher Mon. Arp. 532. I. 125) Ugyanott cap. 9. Item de servo coniugato una capecia.