Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 3. szám - A jogos védelem. Ötödik közlemény

264 KÜLFÖLDI JOGÉLET ennél magasabb életkor, a közvetlen vagy közvetett provocatio, valamely jog túlhajtott használata, az okozott sérelem jóvátételére vagy a sérelem elhárítására irányzott törekvés; a harag; bűnszövetség esetében a részvétel csekély fontossága; a félig lejárt elévülés. A súlyosító körülmények közül felemlitendök a következők: az oldalrokonság negyedizig, a gyámsági vagy gazdái viszony, a fondorlat, csalás, ámitás, előre megfontolt szándék, jutalom kikötése, méreg, gyújtás, áradás okozása, a nemi, korbeli, erőbeli fölénynyel való visszaélés, a hatalom túllépése, az éjjeli idő, a szövetkezet, a visszaesés. Az utóbbi körülmény az illető büntetés maximumát vonja maga után, ha a második bűntett az elsővel egyenlő vagy annál kisebb; ha pedig nagyobb, a halálbüntetés kivételével maximalis büntetések alkalmazhatók (100—103. sz.). Bűnhalmazat esetén valamennyi büntetés alkalmaztatik. A hatodik czím (104—110. sz.) az elévülést tárgyazza. A bűnvádi kereset elévülési határideje 15, 8 vagy 1 év, a mint halállal vagy fegyházzal, börtönnel vagy fogházzal (prison majeure), avagy kisebb büntetésekkel járó cselekményekről van szó. A büntetés a következő fokozat szerint évül el: a halál 30, a fegyház 20 év alatt, a többi büntetések az elitélési idő multán, hozzáadva annak egy negyedét, de a nélkül, hogy a 20 évet meghaladhatná. Ujabb bűncselekmény megszakitja az elévülést. A második könyv (11.1 — 349. sz.) az egyes bűntetteket tartalmazza a következő czímek szerint: a közrend elleni bűntettek, a hivatali büntettek, a hamisítás, a személyes biztonság-, a közerkölcsiség-, a vagyon elleni bűntettek. Kiemelendök a következő intézkedések: A ki másnak tudva eszközöket szolgáltat az öngyilkosságra, 2—4 évig terjedhető fogházzal büntettetik ; a ki személyesen segiti az öngyilkost, börtönnel büntettetik (216. sz ). A párbajra hivás vagy a kihivás elfogadása hat havi államfogházzal jár (217. sz.). A bajvívók következőkép büntettetnek : a ki halált vagy súlyos sebet okozott, 1—2 évi börtönnel; ha halál vagy sértés nem történt, a büntetés 6 hónaptól 1 évig terjedhető államfogház. Ugyanazon büntetés éri azt, kinek unszolására a párbaj ajánltatott és elfogadtatott. A 217. szakasz alkalmaztatik arra is, ki valakit meggyalázni akar az által, hogy a párbaj el nem fogadását nyilvánosan szemére veti (218—220. sz.). Azon párbajsegédek, kik a párbaj feltételeit ugy szabályozták, hogy az egyik félnek kétségtelen előnye van a másik felett, börtönnel büntet tétnek; azonban büntetlennek, ha a párbaj megakadályozására és az abból eredő rosz következmények megelőzésére a lehetőt megtették (221—222. sz.). A ki a párbajt haszonlesésből vagy erkölcstelenségből idézte elő vagy a ki a párbaj feltételeit megsértette, börtönnel büntettetik. A párbajozásra szabott büntetések egy fokkal felemeltetnek: ha a sértő a becsületes elégtételt megtagadta vagy a kihivás okait megjelölni vonakodott; ha a sértett nem fogadja el a felajánlott jóvátételt vagy a kielégítő magyarázatot; ha a vádlott szokásos verekedő. Ellenben egy fokkal leszállittatnak arra nézve, a ki azon okból volt kénytelen megverekedni, mert ellenfele elégtételt nem adott vagy el nem fogadott; továbbá arra nézve, a ki nején, testvérén vagy gyermekein ejtett súlyos bántalom megbosszúlása végett verekedik meg (225—227. sz.). A szóbeli