Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 3. szám - A jogos védelem. Ötödik közlemény

KÜLFÖLDI JOGÉLET melyet a büntető törvény tilt. — Miután a codex a kettős rendszert követi : a bűntettekre, a delictum mancatumra és a kísérletre vonatkozó rendelkezések minden bűncselekményre kiterjednek. A következő három czím (16—31. sz.) a tettessel, a részesekkel és a bűnpártolókkal foglalkozik. A tettesek közé soroztainak azok, kik büntetendő szándékkal másnál (chez autrui) a bűntett elkövetését elhatározták. A részesek az előkészítésnél teljesített közreműködés és a nyújtott segítség szerint három osztályba soroztatnak. Harmadfokú részeseknek tekintetnek azok, kik a készülő bűntettről tudomással bírván, azt fel nem jelentették vagy annak meghiúsítására, a nélkül hogy életüket koczkára tenniök kellene, minden tőlük telhetőt el nem követtek. Az első fokú részesek kisebb büntetést vesznek, mint a tettesek; a másodfokuak az ennél alacsonyabb büntetést; a harmadfokúak csak nyilvános roszalásban részesülnek, kivéve, ha a bűntett meg nem akadályozása érdekükben volt, mely esetben a felsöbbfokúakhoz soroztatnak. Bűnpártolók azok, kik a bűnös szökését palástolták vagy könnyítették, valamint azok, kiknek személyes veszedelem nélkül módjukban levén a bűnöst tetten elfogni vagy elfogatásánál segédkezni, ezt nem tették. A hatodik czím (32—36. sz.) a magánjogi felelősséget tárgyazza. Az apa, anya vagy gyám a gyámoltért csak ennek 15 éves koráig felelnek. A vétségek két faját különbözteti meg a javaslat: súlyos és könnyű vétségeket. A súlyos akkor forog fenn : ha a tettes, tudva mily veszélyt idéz elő, még sem tartózkodott; ha a cselekmény magában véve oly veszélyes, hogy a tilos eredmény a legcsekélyebb óvatossággal is előre volt látható; ha a tettes szokásos iszákosságra adta magát. A könnyű vétség akkor forog fenn : ha a cselekmény az okozott sérelemmel csak távoli Összefüggésben áll; ha esetleges iszákosság állapotában vagy hivatalos kötelesség teljesítése közben, túlságos buzgalomban követtetett el. A büntetés a vétség nagysága szerint változik (37—43. sz.). A második rész (44—110. sz.) a büntetésekkel és az azokat módosító körülményekké! foglalkozik. A javaslat fentartja a halálbüntetést, de csak a súlyosító körülmények között elkövetett gyilkosság esetére. A kivégzés lövés utján történik. Örökös szabadságvesztés nem létezik (51. sz.). A szabadság- és pénzbüntetések három fokozatban alkalmaztatnak: maximalis, közép és minimalis fokban. Az egyszerű bűntettnek a középső felel meg, s a szerint, a mint súlyositó vagy enyhítő körülmények kisérik, a két végső határ között büntetheti a biró, minden más büntetés kizárásával (52. sz.). A vizsgálati fogság beszámittatík a büntetésbe, s e számitásnál három nap felel meg egy napi fegyháznak (travaux forcés), két nap egy napi börtönnek (réclusion), egy nap a fogház napjának vagy a pénzbüntetés peso-jának (50. sz.). A 93. sk. szakaszokban a beszámítást kizáró okok soroltatnak fel : a tiz évnél alacsonyabb-, és belátás hiányában a tiz évtől a tizenötödik évig terjedő életkor; az elmebetegség, a somnambulismus, a vis, kötelesség vagy közhivatali teendő, a jogos védelem ; azután következik az éjjeli bemászás visszaverésének joga, a házasságtörésnél tettenérés, az elévülés stb. Az enyhítő körülmények ezek: a 18 évnél alacsonyabb és a 70 éves vagy 1G