Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/18 / 3. szám - A jogos védelem. Ötödik közlemény
262 KÜLFÖLDI JOGÉLET kötelezve ; de az aláíráshoz függesztett oly szavak, melyek átalában közbenjárói vagy képviselői minőséget fejeznek ki, nem mentenek föl a személyes kötelezettség alól." Amerika. Az argentínai köztársaság új büntető törvényjavaslata. A Société de législation comparée május 10-én tartotta ülésében Theurault pá« risi ügyvéd előadást tartott az argentínai köztársaság büntető törvényjavaslatáról, mely 1Ö81. január 3-án mutattatott be a kormánynak. Már több évvel azelőtt készített ily tervezetet dr. Carlos Tejedor és a köztársaságnak 1868. október 16-án kelt törvénye felhatalmazta a kormányt, hogy azt egy három tagú bizottság által megvizsgáltassa. E küldöttség utolsó időben Villegas, Ugarizza és Garcia urakból állott, s ezek a mostani javaslat szerzői-. Az igazságügyérhez intézett jelentésükben kifejtik a dolgozat átalános elveit, a létező jog és az első javaslat körében szükségesnek vélt módosításokat és a legczélszerübb rendszert. A javaslat két czímre oszlik: az első (3—110. sz.) az általános intézkedéseket tartalmazza, a második (111—340. sz.) az egyes bűntettekkel és azok büntetéseivel foglalkozik. A megelőző czím, mely csak két szakaszból áll, a törvényszegéseket két nemre osztja: szándékosakra, melyeknél dolus forog fenn s melyeknek neve bűntett (délit), és szándékuélküliekre, melyeknek neve vétség (faute). A bizottság tüzetesen indokolja a hármas felosztás mellőzését. A 3—8-ik szakaszok a bűnös akarattal (volonté criminelle) foglalkoznak. A tilos cselekményre való szabad elhatározást nem menti sem azon hiedelem, hogy a cselekmény a lelkiismeret vagy a vallás szempontjából szabados, sem a jogi tévedés, sem az indokok minősége, sem azon körülmény, hogy az áldozat más lett, mint a kire a tettes czélozott. Ha az elkövetett cselekmény nem oly súlyos, mint a milyenre a tettes kiderített akarata irányozva volt, az csak a véghezvitt cselekedetre szabott büntetéssel sújtatik, kivéve, ha az elkövetett cselekmény nagyobb büntetés alá esik. A tilos cselekmény szabad akarattal véghezvittnek vélelmeztetik, ha a körülményekből vagy a bizonyítékokból az ellenkező ki nem tűnik. A közhivatalnok által hivatása körében teljesített cselekményekre e vélelem nem alkalmaztatik. A második czím (9—15. sz.) a befejezett bűntett, a delictum mancatum, és a kisérlet közötti határvonalakat állapítja meg. A delictum mancatumra, vagyis azon cselekedetre, melynek véghezvitelére a bűnös megtett mindent, a mi hatalmában volt, de melynek végrehajtásában akaratán kivüli körülmények akadályozták, a büntetés egy fokkal kisebb; a kisérlet büntetése ennél is egy fokkal alacsonyabb. Figyelmet érdemel a 13. szakasz. Ha a tettes a végrehajtást azon gondolattal függeszti fel, hogy azt máskor, más személyen, más helyen és más módon foganatosítja, ugy büntettetik, mintha akaratán kivüli okok akadályozták volna a végrehajtásban. Ellenkező bizonyíték hiányában a törvény mindig azt vélel* mezi, hogy a felfüggesztés szándékos volt. A véghezvitt cselekmények mindazonáltal büntetendők, ha a kísérleten kívül oly jogsértést képeznek,