Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 3. szám - A jogos védelem. Ötödik közlemény

260 BATTLAY IMRE A JOGOS VÉDELEM elvonásánál is szenvedöleg vesz részt, csak ugy, mint a személyes szabadság elvonásánál. S ha már a vagyonjogi javak ellen irányuló támadást is egyszersmind a személy ellen intézettnek kell felismernünk, annál kevésbbé téveszthetjük ezt szem elöl a becsületnél, mely a személy benső valóját hatja át. A jogtalanul megtámadott jogi javak közt tehát a védelem jogát illetőleg értékkülönbség nem is forog fenn; mert egyenlően jogos igénynyel birnak arra, hogy a jogtalanság ellen megvédessenek. A jogos védelem igazoló okát tehát a személy oltalmazandó jogában kell keresnünk, a hol azt, mint immanens erőt, meg is találjuk. S mivel a személyes jog megsértéséből származó ideális kár egyenlő jelentőségű, bármily jogi javakat ér is: a jogtalan megtámadás elhárításának eszköze nem lehet azon közömbös tekintetekhez kötve, hogy mily javak képezik a kártékony sértés ellen megvédendő jog tárgyát. A jogos védelem tehát megengedendő mindazon személyes jogok, mindazon jogi javak oltalmára, melyek meg nem sértésére valakinek igénye egyátalában lehet-, következéskép nem csak az élet, a szemérem, a szabadság, a testi épség védelmére, hanem a becsület, a vagyon, a családjog, a házjog oltalmára is. Az átalános állami érdekek azonban csak annyiban sorolhatók ide, a mennyiben a tényleges védelemben álló államnak, illetőleg végrehajtó közegeinek nyújtandó segítségről lehet szó. Pl. a határszéli csempészetnek concret esetben való megakadályozásánál. A hol azonban az állam tényleges reactióban nincs, ott az egyesek a jogos védelem jogosítványaival segítség czímén sem élhetnek. Pl. azok ellen, a kik nyilvánosan oly cselekményt követnek el, mely átalában az erkölcsiséget sérti; noha azon cselekményt az állam büntetés terhe alatt tiltja is.