Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 3. szám - A jogos védelem. Ötödik közlemény

258 BATTLAY IMRE latát nagyban félreértették, söt Levita, a vagyonjogi javak védelmére adandó jogos védelem feltétlen hive, meg is rótta öt11). Pedig Sander a helyes úton járt. A jogtudósok és a törvényhozók azon elvet, hogy a jognak a jogtalanság elöl kitérnie, jogtalanságot eltűrnie nem kell, a szóbeli vagy a jelképes becsületsértések elleni jogos védelem kérdésénél egészen figyelmen kivül hagyták. Legtöbbnyire azon tarthatatlannak bizonyult álláspontot foglalták el, hogy a jogtalan megtámadás delictum gyanánt fogandó fel, melynek megkezdésével kezdődik és bevégzésével végződik is. Tekintettel immár arra, hogy a szóbeli és a jelképes becsületsértések kezdetükkel együtt be is végződnek: ellenük jogos védelemnek helye nem lehet, mert jelenleges támadás ellen nem irányulhatna.12) Ámde ezen elméleten rést tört a tényleges szükségesség néhány társadalmi rend javára, a melyek tagjai kiváltságot nyertek arra, hogy becsületüket minden körülmények közt Önnönmaguk megoltalmazhassák. Az azon korbeli jogtudósok ezzel a többi társadalmi osztály fölött oly negédes ítéletet mondottak, hogy valóban nem tartható irántuk igazságtalannak Jhering, a ki őket felpezsdülő nemes haragjában metsző gúnynyal illette13). Minthogy azonban a jogtalan megtámadás akkor is közvetlen, ha még csak fenyegetöleg bekövetkező; s minthogy a becsületsértő szándékot külső jelekből felismerni könnyű (pl. huzamos szóbeli gyalázás, becsületsértő elbeszélés stb. eseteiben): az injuriának elejét venni nem lehetetlen s az ellene való védekezés valóban lehetséges. Az sem tehet különbséget, hogy az éppen fenyegető megtámadást megelözte-e egy másik, vagy sem; mert a védelem nem az ellen, hanem a következő ellen van intézve, mely utóbbira az előbbinek megtörténtéből következtetni lehet ugyan, ha e következtetést egyéb jelek is támogatják. Az ily körülmények közt gyakorolt jogos védelemről nem állitható, hogy az önsegély utján való elégtételvevés14). Carrara itt is fentebb jelzett álláspontjának teljesen megfelelő állást foglal el, azon okból, mert a becsület helyreállítható. De valamint kénytelen volt álláspontjától a vagyonjogi javak tekin") Id. m. 228. skl. 12) így vélekednek Chauveau et Hélie is (id. m. 4. k. 154. 157. 11.) és Haus is (id. m. 349. 351. 11.), a ki Feuerbach nézetével egyezöleg azt is felhozza okul, hogy a becsület sértése nem tekinthető helyrehozhatatlan bajnak. 1S) Id. m. 89. skl. M) Legkevésbbé sem lehet azon commentator eljárását megdicsérni, a ki a becsületsértéssel jogtalanul támadó egyénnek védelem közben történt jogos megsebesitését az elkövetett becsületsértésért való elégtételnek uevezi, s ezzel sajnos következményű félreértésekre szolgáltat okot (Damianitsch, Das Militar-Strafgesetzbuch, 23. 1.)