Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 3. szám - A jogos védelem. Ötödik közlemény

256 BATTLAY IMRE tet, a testi épséget és a szemérmet fenyegető baj tekintendő 3). Kétséget nem szenved, hogy Carrarát ezen megszorító feltétel felállításánál a jogi javak egymás közti értékarányára való tekintet vezérelte; mert kijelenti azt is, hogy a baj csak akkor súlyos, ha pótolhatatlan jogi javakat fenyeget, a milyennek nézete szerint a vagyon nem tekinthető, mert az általában véve, tehát i n abstracto pótolható4). A gyakorlatban mindazonáltal kénytelen ezen feltételtől maga is eltérni, mert más helyen odanyilatkozik5), hogy az egyszerű gazdának is joga van tulajdonának a betöréstől való megvédésére, mivel erre öt saját egyszerű jogérzete tanítja. Ezzel tehát önmaga bizonyítja, hogy mennyire alapos azon elmélkedés, hogy valamint a törvényhozó szemében a büntetendő cselekménynyel megtámadott jogi javak értéke csak az elkövetett delictum büntethetősége mértékének megállapításánál képez figyelemben tartandó tényezőt; ellenben minden jelentőség nélkül szűkölködik azon kérdés megoldásánál, vájjon az állam a fenyegetett jogi javakat büntető törvényileg biztosított oltalmában részesítse-e egyátalában: époly kevéssé lehet a jogi javak értékétől feltételezve azon jog elismerése, mely rendeltetése szerint az állam oltalmát szűkség esetében helyettesíti. S vajmi igaz az is, hogy az Örök igazságot felfogja a gyermek is, de nem merítheti ki a tudós sem. A mi pedig a vagyonjogi javak amaz in abstracto pótoltóság át illeti, melynél az in concreto pótolhatóság egészen kö3) Id. m. 296., 299. §§. — Chauveau et Hélie (id. m. 4s k156. 1.) a code pénalban előforduló „soi-merne" szót, mely nyilvánvalólag a személyiség egész körét átfoglalja, akként értelmezik, hogy az életen kivül a testi épség is tárgya a jogos védelemnek, s utóbbiban a szemérem is oltalmazható. — Haus (id. m. 351. 1.) szerint a személy elleni támadások azok, melyek halál vagy sebzés előidézésére, a személyes szabadság vagy a szemérem megsértésére irányulnak. — P e s s i n a érzi, hogy a személynek s ezzel együtt a jogos védelemmel oltalmazható jogi javak körének ilyetén meghatározása fölötte szűk, s ennélfogva annak kimutatásán buzgólkodik (id. m. 180. skl.), hogy az olasz és a franczia btknek azon egyező intézkedésében, mely az éjjel betörő tolvaj elleni védelemre vonatkozik, a vagyonjogi javak és a ház jog is a jogos védelem tárgyaiul vannak elismerve. A száraz tényállást azonban nézetem szerint helyesebben fogták fel Chauveau et Hélie, a kik azt irják (id. m. 4. k. 154-., 168. 11.), hogy amaz intézkedésben is maga a szorosan körülvonalozott személy az, mely a jogos védelem tárgyát képezi, s nem a vagyonjog, sem a házjog. 4) Id. m. 299. §. — A jogos védelem igazolására Pessina is pótolhatatlan javak veszélyeztetését kívánja (id. m. 179. 1.). — Haus (id. m. 352. 1) azt véli, hogy a vagyonjogi javak azon okból nem képezik a jogos védelem tárgyát, mert nem absolute pótolhatatlanok. — Chauveau et Hélie pedig a szüzességet azért tartják jogos védelemmel oltalmazhatónak, mert annál helyrehozhatatlan becsületsértés forog fenn (id. m. 4. k. 155., 166. 11.). 6) Id. m. 601. § jegyzet.