Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - A párbér (lecticale) a katholicus egyházjogban. Vége

7-2 Dr. TLMON ÁKOS megszabása azonban, hogy a parochia kötelékébe tartozó egyénre nézve mikor vegye kezdetét a szolgáltatási kötelezettség és miként történjék a viselendő teher megosztása, a particularis egyházjognak illetőleg jogszokásnak feladata. Egy régibb zsinati végzésben azt olvassuk ugyan, hogy minden 14 éves egyén a szokásos oblatiokra szorítandó ;m) de ez csak particularis rendelkezés, melynek nagyobb jelentőség már csak azért sem tulajdonitható, mert személyes jellegű vagyoni kötelezettség teljesítéséhez rendszerint vagyoni önállóság kívántatik, ilyennel pedig egy 14 éves egyén csak kivételkép bírhatott. A földmivelö népnél a vagyoni Önállóságnak, az önálló gazdasági életnek tényleges kezdete, kiindulási pontja a családalapítás, a házasság. Fontos mozzanat ez azonban nem csak a társadalmi, de a vallási és erkölcsi élet szempontjából is; épen azért az egyház kezdettől fogva nagy súlyt helyezett arra. A családalapítás, a házasság következtében a családatya egyházi élete tevékenyebbé válik, jelentősége nagy mértékben emelkedik ; mert első sorban öt illeti a kötelesség családja körében a vallásos érzelmeket ápolni, családjának vallásos neveléséről gondoskodni. O képviseli a családi hatalma alatt állókat az egyházzal és az egyházi hatóságokkal szemben; csak a családapa tekinthető az egyházi élet szempontjából teljesen önállónak. Mindez természetszerűleg vonja maga után, hogy az állandó lelkészi szolgáltatás, a párbér, a családalapítás tényéhez, a házassághoz fűződik, hogy a plébániai hívek egyházi szolgáltatása csak ezen fontos mozzanattal kezdődik, hogy csakis a házasságra lépő fitagok tekintetnek a szolgáltatás alanyai gyanánt. Hogy ez nálunk kezdetben igy volt, hogy hazánkban a lelkészi szolgáltatás súlypontja kezdettől fogva a házasságkötés mozzanatán nyugszik: arról első sorban maga a szolgáltatás nevezete tanúskodik. Mind a párbér, mind az ágybér elnevezés épenugy, mint a latinos lecticale vagy lectica a házasság tényével van kapcsolatban. A magyar nevezettek világosan szólanak; s minthogy a lecticale (lectica) egyedül nálunk használtatik vmint mükifejezés a lelkészi szolgáltatás jelölésére, de sehol másutt ily értelemmel nem bírt :115) nem lehet kétség az iránt, hogy a latin nevezet csak követte a magyart, s hogy a magyar nevezetek a szolgáltatás eredetére vezetendők vissza. Párbérnek vagy ágybérnek nevezte a magyar nép nyelve az m) Syn. Excestrensis an. 1287 : Praeceptum est, ut ab anno decimoquarto cogerentur ad altare offere, quatuor anni festis solennioribus in ecclesia parochiali. Thomassin. III. 50. 1. m) Du Cange: Glossarium mediae et infimae latinitatis IV. k. S. h. v. Lásd továbbá Müller: Lexikon d. Kirchenrechts.