Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - Az esküdtszék Olaszországban

68 DR. HEH. FAUSZTIN. hogy az esküdtszéki criminalis marasztalások az összes verdicteknek csak 45°/o-át teszik. Ezen felül azt sem szabad felejteni, hogy a vádkamara előtt már 81°/o-ja az ügyeknek, s csaknem kizárólag enyhitő körülmények tekintetbe vétele alapján, correctionalisáltatott, s hogy igy az esküdtszék elé csakis egy ötödrésze kerül azon ügyeknek, melyek kétségtelenül büntettek. Enyhitő körülményeknek az esküdtszék átlagosan az esetek 55%-áh.an ad helyt, s midőn a főügyészi megnyitóbeszédek ezt nagyon fájlalják, s a bűnösség emelkedésének egyik nem csekély tényezőjét ebben találják, vigaszul nem mondhatnak mást, mint hogy — másutt sem áll a dolog jobban, mert p. o. Francziaországban ezen arány 72°/0-ot tesz. Többen, és ezek a legmérsékeltebbek, beszédeikben azon nézetnek adnak kifejezést, hogy az esküdtszék talán jobb gyümölcsöket csak akkor fog teremhetni, ha kétségtelen biztosítékok által gondoskodás történik arról, hogy tagjaik magasztos hivatásukra méltók legyenek. Azért a legünnepélyesebb felhívást injézik a giuntákhoz, hogy előbb teljesen biztos és praecis informatiókat szerezzenek maguknak az esküdti lajstromba felveendők erkölcsisége, jellemszilárdsága és egyúttal értelmi képessége felöl, kíméletlenül kizárván mindazokat, kik ez irányban teljes biztosítékot nem nvujtanak. Trani főügyésze az esküdtszékkel tett sajnos tapasztalatok egyik okát a védelmi joggal való visszaélésben találja : „A tudománynak számra s fontosságra folyton növekvő subtilis distinctióival szemben a védelem fötörekvése oda megy, hogy a tények s az indiciumok egyszerűségét a csábító, olykor magasztos elméletek fényes, de bonyolult elvei segélyével elhomályosítsa; ezzel élesíti fegyverét, s győzelme biztos, ha ekként az egyszerű esküdtben a legkisebb kételyt, a legcsekélyebb bizonytalanságot támasztania sikerült. Mondja bárki, hogy ez eszközök törvényesek; azért mégis igaz marad, hogy halálra sújtják az igazságot, s végzetesek a társadalomnak ! — De, kérdem, ki az oka ennek: a védelem-e, mely kétségtelenül jogával él, vagy a törvény, mely oly emberekre bizza a bíráskodást, kiket a büntetőjogi elméletek tömkelegében oly könnyen félrevezethetni ? Ha a biró oly ember, ki maga erősen kezében tartja az Aiiadne fonalat, azt ugyan csábító