Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

A NÉMETALFÖLDI BÜNTETOTÖRVÉNYKÖNYV 153 állam biztonsága, a királyi méltóság, a közhatóságok, a közerkölcsiség és az élet elleni merényletek, a 28. czikkben 1 - 5. pontok alatt felsorolt összes jogoknak elvonhatása, s a mennyiben a tettes hivatása közben követte el bűntettét, ezen hivatásától való megfosztás is megállapítható (106., 114., 120., 251., 299. cz.) ; a közönséges büntettek legtöbb eseteiben, mint pl. a hamis eskünél, a pénz- és okirat-hamisitásnál, a testi sértésnél, a lopásnál, sikkasztásnál, csalásnál stb. az 1—i. pontok alatt felsorolt jogoknak elvonása mondható ki (207., 215., 235., 305., 313., 325., 339. cz.). Ezeknél tehát az atyai hatalom s a gyámság vagy gondnokság az illetőnek saját gyermekei felett érintetlenül hagyatnak; a polgárok választási jogának megsértése miatt csak a választási vagy megválaszthatási jogosítvány (28. cz. 3 p.) vonható el (130. cz.); a kÖzveszélyü bűntetteknél, minők pl. a gyújtogatás, az árviz okozása, a hajók, vaspályák és távírdák körül előforduló közveszélyü cselekmények stb. az elitélt csak azon hivatástól fosztható meg, a melynek gyakorlata közben az ily cselekményt netalán elkövette (176. cz.); az Önsegélyre képtelen személyeknek elhagyása miatt csak a nem saját gyermekek feletti gyámságra, gondnokságra vagy hasonló jogosítványra való képesség (28. cz. 4. p.) vonható el (260. cz.); a hivatali bűntetteknél pedig a választói és megválaszthatási jognak s a nem saját gyermekek feletti gyámságra és gondnokságra való jogosítványnak (28. cz. 3. s 4. p.) elvonhatása alkalmazható. Minő indokok vétettek alapul ezen megkülönböztetéseknél ? Ennek kifejtése az egyes eseteknek oly részletezését tenné szükségessé, a melynek terjedelme a jelen czikknek keretét meghaladja; minélfogva itt csak arra kellett szorítkoznunk, hogy ezen intézkedést, mint a németalföldi btk büntetési rendszerének kiegészítő részét s annak egyik figyelemreméltó mozzanatát megismertessük. b) Az állami dologházban való elhelyezés abban áll, hogy a bíróság itéletileg elrendelheti, miszerint az elitélt a reá kiszabott szabadságvesztés-büntetésnek kiállása után 3 hónaptól 3 évig terjedhető tartamban valamely állami dologházban fogva tartassák (32. cz.). Ezen mellékbüntetés csak a kihágásoknál s leginkább oly esetekben fordul elő, a melyeknek elkövetése az illetőknek munkakerülő vagy csavargó életmódjából származik, így pl. a koldulás vagy nyilvános részegeskedés miatt történt ismételt elitéltetésnél (434. és 453. cz.). A dologházban való letartóztatás tehát ily értelemben lényegesen különbözik az u. n. javitó intézetekben való elhelyezéstől, mely utóbbi, mint alább látandjuk, csakis kiskorú egyénekre, azoknak javítása czéljából, szokott alkalmaztatni, holott a dologházban épen ellenkezőleg a megrögzött munkakerülő és csavargó egyének tartatnak fogva. Tekintve, hogy az ily egyénekre nézve a dologházban való elzárás csak üdvös hatású lehet, ezen mellék-büntetésnek meghonosítása mindenütt ajánlható. c) Az egyes tárgyaknak elkobzása tekintetében különbség tétetik a szándékos büntettek s a gondatlanságból származó büntettek és a kihágások között; mert mig az első esetben a bűntett által létrehozott vagy annak elkövetésénél eszközül használt tárgyak elkobzása mindig kimondható : addig az utóbbiaknál ez csak akkor történhetik