Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

154 DR. ILLÉS KÁROLY A NÉMETALFÖLDI BÜNTETOTÖRVÉNYKÖNYV meg, ha azt a törvény különösen elrendeli (33. cz.). E mellett figyelemreméltó még azon intézkedés is, hogy a mennyiben az itélet szerint beszolgáltatni rendelt tárgyak Jtényleg elkobozva nem lettek, az elitéltnek tetszésétől függ azokat kiadni vagy a becsértéket lefizetni; ha pedig ez két hónap alatt meg nem történnék, ekkor a kérdéses tárgyaknak pénzbeli értéke megfelelő elzárássá változtatik át, melynek leghosszabb tartartama azonban a 6 hónapot meg nem haladhatja, az elitéltnek ez esetben is szabadságában állván vagy az elzárás büntetését kiállani, vagy a dolgokat kiadni illetőleg azoknak bécsértékét kifizetni (34. cz.). Ezen intézkedés ugyanazon elvnek levén kifolyása, a mely a pénzbüntetéseknél is hasonló rendelkezésre, t. i. a pénzbírság lefizetése vagy az elzárás kiállása közötti szabad választásra vezetett: e tekintetben itt egyszerűen csak hivatkozunk a pénzbüntetés ismertetésével kapcsolatban tett megjegyzésre. d) A birói Ítéletnek közzététele (36. cz.) leginkább oly esetekben fordul elő, midőn a bűntettes hivatása körében vagy hivatásával visszaélve követte el a büntettet, s e miatt hivatásának további gyakorlatától is bizonyos időre megfosztatott; minek indoka nyilván abban keresendő, hogy ily esetekben kívánatos, miszerint a közönség is nagyobb körben tudomást vegyen az illetőnek elitéltetéséröl s ennek folytán tartózkodjék attól, hogy az ily egyéneknek hivatásbeli szolgálatait a büntetés letelte előtt igénybe vegye vagy őket netalán hasonló minőségben alkalmazza. Ez lévén ezen mellékbüntetésnek alapgondolata, az a legkülönbözőbb esetekben, igy pl. az állam biztonsága elleni bűntetteknél, a közveszélyü büntettek legtöbb eseteiben, a gondatlanságból származó emberölésnél és testi sértéseknél (106., 176., 309. cz.) stb. előfordulhat; s ha tekintetbe veszszük azon észszerű czélt, a mely az ilynemű marasztaló ítéleteknek közzététele által elérhető, ezen mellékbüntetések alkalmazását is csak helyeselni lehet. A magyar btkben az ítéletnek közzététele csak egy esetben, t. i. a sajtó utján elkövetett becsületsértésnél vagy rágalmazásnál, s ekkor is csak a sértett félnek kívánatára, rendelhető el (277. §); ennek azonban egészen más czéija és értelme lévén, mint a németalföldi btk szóbanforgó mellékbüntetésének: e tekintetben a két btk intézkedései között párhuzam nem állitható fel. Végre figyelmet érdemel itt még azon humánus intézkedés, mely szerint a fogházra, elzárásra vagy dologházban való elhelyezésre történt elitéltetéssel járó minden költségek az állam terhére esnek (35. cz.); mihez képest a rabtartási költségeknek behajtása mint oly intézkedés, a mely sok esetben érzékenyebben sújtja az elitéltet és családját, mint maga a büntetés, s nem ritkán valóságos vagyonelkobzásra vezethet, elmellöztetett. Hazai gyakorlatunk szerint az ily költségeknek behajtására pénzügyi szempontból még nagy súly helyeztetik ugyan; remélhető azonban, hogy az új büntető perrendtartás ki fogja küszöbölni jogrendszerünkből ezen inhumánus és sok tekintetben hátrányos rendszabályt is.