Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

152 DR. ILLÉS KÁROLY (29. cz.); 2-szor az atyai hatalom, a gyámság, gondnokság vagy egyéb hasonló jogosítvány elvonható, ha a szülök vagy gyámok a nekik alárendelt kiskorú egyénekkel együtt követnek el valamely büntettet, vagy ha az illetők a nekik alárendelt személyek ellen a családi vagy személyes állást, az erkölcsiséget, a személyes szabadságot vagy az életet sértő valamely bűntettet követnek el (30. cz.). A jogelvonás életfogytig tartó fogházbüntetésnél ugyanily tartamra terjed, ellenben az időleges szabadságvesztés és pénzbüntetéseknél 2—5 évig terjedhető tartamban állapitható meg, mely idő a szabadságvesztésbüntetésnél annak kitöltése után veszi kezdetét (31. cz.). A törvénynek ezen általános rendelkezései a különös részben nyernek közelebbi magyarázatot, mert az egyes büntetendő cselekményeknél tűnik ki 1-ször az, hogy a biró a jogelvonást sohasem köteles kimondani, hanem csak jogosítva van azt a törvényben meghatározott esetekben alkalmazni; 2-szor, hogy a 28. czikkben felsorolt jogok és képességek elvonása nem minden esetben terjed ki azokra cumulative, hanem a bűntett természetéhez képest gyakrabban csak az egyik, vagy a másik jognak vagy azok közül 2 vagy 3 ily jogosítványnak elvonhatása nyer alkalmazást. Az első pont teljesen megegyez a németalföldi btknek arbitrarius büntetési rendszerével, mely szerint a törvényben a büntetésnek csak legfelsőbb véghatárai vannak kijelölve, ellenben sehol sem foglaltatik kötelezettség arra nézve, hogy a biró a szigornak bizonyos mértékét alkalmazza. Ezen rendszerrel tehát teljes Összhangzásban áll az, hogy a jogelvonás is csak facultative van elrendelve. De valamint a büntetési minimumoknak mellőzése oly térre viszi át a büntető igazságszolgáltatást, a melyen az rendes körülmények között az elsatnyulás veszélyének van kitéve: ugy ama korlátlanság is, mely szerint a jogelvonás alkalmazása vagy mellőzése teljesen a biró belátására bizatik, szintén hasonló veszélyekkel van összekötve. Bizonyos cselekményeknek elkövetői minden körülmények között oly színben tűnnek fel, hogy a közönség jogosult érdekeit látná veszélyeztetve az által, ha a legfontosabb állampolgári jogok, minő pl. a közhivatal viselése, közvetlenül a büntetés kiállása után a megbüntetett egyén által gyakoroltatnának ; s ha már a törvényhozó ezt bizonyos esetekre nézve előre felismerheti: ez alapon kötelezheti is a bíróságot arra, hogy ily körülmények közt bizonyos időre elvonja az elítélttől ezen jogok gyakorolhatásának képességét. Igaz, hogy az obligatorius rendszernek, ugy a mint az pl. a magyar btkben előfordul, viszont az a hátránya van, hogy a biró sok esetben oly egyéneket is kénytelen hivatalvesztésre vagy a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére ítélni, a kik ily képességekkel sohasem birtak s nem is fognak birni, mint ez [pl. a cselédeknél, napszámosoknál, csavargóknál s hasonló egyéneknél előfordul, mi által a büntető igazságszolgáltatás sokat veszít komoly jellegéből. De ez a hátrány könnyen elmellözhetö azáltal, ha a bírói belátásnak kissé több tér engedtetik, a nélkül hogy e miatt a teljes korlátlanságnak terére kellene átcsapni. A 2. pont a törvény különös részéből merített néhány példa által nyer közelebbi felvilágosítást. A legsúlyosabb esetekben, minők pl. az