Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)
A NÉMETALFÖLDI BÜNTETOTÖRVÉNYKÖNYV 143 össze nem tartozó tárgyaknak egymás mellett való rendszertelen megoldását tartalmazza is és igy alakilag s rendszeresség szempontjából a törvénykönyvnek inkább hátrányára mint előnyére válik, mindazonáltal tekintve, hogy az ott előforduló kifejezések, mint pl. complott, erőszak, súlyos testi sértés, hivatalnokok, birák, bemászás, hamis kulcsok stb. a legkülönbözőbb bűntetteknél előfordulnak: rövidség és egyöntetűség szempontjából gyakorlatilag hasznosnak mondható az, hogy az ily kifejezéseknek az egész törvénykönyv területére kiható értelmezése minden kétséget kizáró szabatossággal már az általános határozatok között helyet foglal. Az első fejezetben mindenekelőtt kimondatván az elv, hogy csak azon cselekmény vonható büntetés alá, melyre a törvény annak elkövetése előtt büntetést állapított meg s hogy a mennyiben a törvény időközben megváltoztattatott, a vádlottra nézve legkedvezőbb intézkedés alkalmazandó (1. czikk): ezután a büntető törvények hatályáról terület és személyek tekintetében tétetik intézkedés. A belföldön elkövetett büntetendő cselekményekre nézve a 2. és 3. czikkek akként rendelkeznek, hogy a németalföldi btk mindazokra alkalmazandó, a kik az államnak európai területén vagy valamely németalföldi hajónak fedélzetén büntetendő cselekményt követnek el; a külföldön elkövetett bűntettekre vonatkozólag pedig a további czikkek különbséget tesznek a németalföldi alattvalók és a külföldiek között, s e mellett különösen kiemelik azon bűntetteket, a melyeknek külföldön való elkövetése Németalföldön feltétlenül büntetés alá vonandók s ezektől elkülönítik azokat, a melyeknek tettesei csak bizonyos feltételek alatt büntettetnek. A feltétlenül büntetendő büntettek közé soroztatnak: az államfő s az állam biztonsága ellen intézett legsúlyosabb merényletek s az ezekre vonatkozó szövetség, a királyi ház nem uralkodó tagjainak élete vagy szabadsága-, továbbá a király vagy királyi ház tagjai ellen intézett minden tettleges támadás, a pénz- és kÖzhitelpapir-hamisitás s végül a tengeri rablás vagyis kalózság (4. czikk), — mely esetek akár németalföldi, akár külföldi által elkövetve, Németalföldön mindenkor büntetés alá vonatnak. De ezzel azután ki is merittetnek azon bűntettek, a melyeknek külföldiek által külföldön történt elkövetését a németalföldi államhatalom saját hatáskörében büntetendőnek jelenti ki, miből az következik, hogy a külföldi közönséges bűntettesek, ide számítva a gyilkosokat, rablókat, tolvajokat s hasonló aljas bűntetteknek elkövetőit is, ha nem németalföldi alattvalók s ha a cselekményt más állam területén követték el, Németalföldön büntetlenül fognak maradni s legfeljebb azon esetben nyerik el büntetésüket, ha azon államnak, a hol a bűntett elkövettetett, a fennálló szerződés vagy a nemzetközi gyakorlat alapján kiadatnak. A németalföldi btk. ezen intézkedés által mindenesetre nagyon messze ment a külföldi bűntettesek iránti szabadelvüségben, s másfelöl nagyon szűkkeblű álláspontot foglalt el a világjogrend magasztos eszméjével szemben. A saját államérdeknek ily kizárólagos előtérbe tolása s a többi államok közbiztonsági érdekeinek ily ignorálása nem igen áll Összhangzásban a
