Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A németalföldi büntetőtörvénykönyv. (Második közlemény)

144 DR. ILLÉS KÁROLY culturnépek törekvéseivel, s alig hihető, hogy ezen intézkedés más államok részéről utánzásra találjon. Feltétlenül büntetendők továbbá a németalföldi alattvalóknak külföldön elkövetett cselekményei közül az államfő s az állam biztonsága s a királyi méltóság ellen elkövetett Összes büntettek, a hadi szolgálatra való képtelenné tétel, a kettős házasság, a gyilkosság s az emberölés legsúlyosabb esetei (5. cz. 1. p.); továbbá a közhivatalnok által elkövetett hivatali büntettek (6. cz.). Ellenben a belföldieknek külföldön elkövetett egyéb bűntettei Németalföldön csak azon feltétel alatt büntettetnek, ha a kérdéses cselekmény a németalföldi btk által bűntettnek van nyilvánítva s azon államban, a hol elkövettetett, szintén büntetés alatt tilalmaztatik (5. cz. 2 p.). Azonban ezen esetekben is ki van zárva a büntethetőség, ha a kérdéses cselekmény a külföldi bíróság által már elitéltetett, s ha ennek folytán az ügyben megszüntető határozat vagy felmentő ítélet hozatott, ha az elitélt a kiszabott büntetést kitöltötte vagy kegyelmet nyert, vagy ha a büntetés elévülés folytán megszűnt végrehajtható lenni (68. cz.) Ezekben foglalhatók össze a németalföldi btknek az u. n.: „nemzetközi büntetőjogra" vonatkozó leglényegesebb intézkedései. Mint látjuk nem található fel ezekben valamely büntetőjogi elvnek, mely szerint a doctrinában ezen kérdést a különböző rendszerek hívei megoldani szokták, következetes alkalmazása, hanem ép ugy, mint a többi modern büntetötkvekben, itt is fel van használva az egyes elméletekből mindaz, a mi az állam érdekében szükségesnek mutatkozott. így pl. a 2. és 3. czikkek a „territorialitas" elvének folyományai, a 4. czikk „az állami önvédelem'' elvének felel meg, mert e szerint az államot legközvetlenebbül érdeklő jogtárgyak a külföldön s a külföldi bűntettesek ellenében is oltalom alá vétetnek; s végre az 5. és 6. czikkek a „personalitas" elvére vihetők vissza, a mennyiben ezek szerint a németalföldi alattvalót a közte s az állam között létező köteléknél fogva a külföldre is követi az állami büntető törvények kötelező ereje. Csupán „a feltétlen büntetőhatalom" elve mely azt hozná magával, hogy a közönséges bűntettesek bárhol kövessék is el tetteiket, minden állam által büntetés alá vonassanak, nem nyert alkalmazást a németalföldi btkben, holott az újabb btkek többsége, igy a magyar btk (9. §.), magukban foglalják ezen elvet s ekként kölcsönösen közreműködnek arra, hogy a közönséges gonosztevők akkor is elnyerjék érdemlett büntetésüket, ha azok a tett elkövetése után idegen állam területére menekültek s a fennálló szerződések szernt azon államnak, a hol a bűntett elkövettetett, ki nem adhatók. Ezen kivül még egy lényeges különbség van a németalföldi s a magyar btkeknek ide vonatkozó rendelkezései között. A mig ugyanis a németalföldi btk szerint a németalföldi biró a külföldön elkövetett cselekmények tekintetében is mindenkor kizárólag saját államának büntető törvényei alapján itél: addig a magyar btk. több esetben kötelességévé teszi a magyar bírónak, hogy a külföldön előfordult bűnesetek elbírálásánál az illető külállamnak büntető törvényeit vegye ítéletének alapjául, így pl. ha az elkövetés helyén fennálló törvényben megállapított büntetés enyhébb annál, mint a melyet a magyar btk. kiszab (12. §), ez esetben