Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A jogos védelem. (Negyedik közlemény)

A JOGOS VÉDELEM 137 véve semmis és azért minden körülmények közt megszüntetendő. A jogtalanság ezen semmis voltának tényleges kimutatása az állam hatáskörébe tartozik, a jogos védelem esetében azonban a jogtalanul megtámadottat illeti; mert az államnak el kell ismernie a megtámadott egyén eredeti védelmi jogát ott, a hol saját reactiója az előre nem látott jövendő jogtalanságok ellen nem hat kellőleg. Az állam és az egyes ember csak különböző eszközök, melyekkel a jog kivívja elismerését. Az ily körülmények közt elkövetett cselekmény jogszerű. — A consequentia magában helyes, csakhogy nem könnyen foly a praemissákból. A megalapítás részben sem nyugszik empiricus alapon. A jogtalanság nem is semmis, mert tagadhatatlanul létezik: másrészről pedig a mi semmis, az már megszűnt lenni, azt már megszüntetni nem lehet, de elhárítani sem. Abegg9) a védelmi cselekmény jogszerű voltát a szükségbe helyezte. Szerinte a jogos védelem a szükségállapot által igazolt Önhatalom, mely az oltalmat itt nem nyújtható államtól a megtámadott polgárra, eredeti védelmi jogánál fogva, jogosítványként száll át. — O a jogos védelmet a végszükség jogának tünteti fel, épúgy, mint Fichte. Nézete egymással ellenkező elemekből van összetéve. A szűkség a cselekmény megengedhetöségének feltétele csupán, de nem jogszerűségének alapja. Köstlin10) a jogos védelmet elvileg az állam eszméje alá vonja, azt az államtól leszármazó s az állam képviseletében gyakorolható jognak tekinti. A. jogtalanságot pedig nem létezöleg létezőnek fogja fel. s követeli, hogy a jogtalanság absolute ne létezzék', a polgárok kötelességévé teszi tehát a vele való küzdelmet, mert különben az absolute semmis jogtalanság létesülését mozdítanák elő. Glaser11) a jogos védelem jogi megalapításának kiinduló pontját a közönséges emberi érzetbe helyezi. Nem jogellenes azon sértés, melyet idegen jogokba jogtalanul nyúló ember szenved akkor, midőn oly állapotot idéz fel, a melyben csak az ö megsértése és a jog legyözetése közt lehetett választani. A sértőnek legfeljebb az esik terhéül, hogy az államerö ellen vétett, midőn maga tette azt, a mit az államnak kellett volna átengednie. De a jogoltalom, mint czél, az államhatalomnak, mint eszköznek, nem áldozható fel; mert minden jog megtagadásának kellene feltűnnie annak, ha a polgárok az állam oltalmára volnának utalva, oly körülmények közt is, a hol amaz oltalom az államtól egyáltalában nem várható. A ki tehát jogtalan megtámadás ellen megfelelő erővel oltalmazza saját-jogát, 9) Lehrbuch der Strafrechtswissenschaft, 109. §. — Untersuchungen aus dem Gebiete der Strafrechtswissenschaft, 111. skll. 10) Neue Revision, 31. 72fi. 11 ») Gcsammelte kleinere Schriften 1. k. 198. skll.