Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A jogos védelem. (Negyedik közlemény)

130 BATTLAY IMRE A szabad Hajdú-kerület t. ű.-nek ns. Kis Sándor és t. ellen indított perében a kir. tábla 1836. november 18-án következőleg itélt: „Császi István nyugszomi csapszékbeli volt korcsmáros és alperes ellen, az előadott próbairományok s jelesen a 6-ik, 7-ik, 8-ik szám alatt kapcsoltattaknak összetartásából, ns. Kis Sándor és Gombos Imre gonosztevőkkel való czimboráskodás, és hogy Cs. Kovács Bálint által felszóllittatván, a szerencsétlen juhásznak segítségére nem ment, bevalósodván, azért Császi István vasban, közmunkában és hetenként két napi böjt mellett töltendő három hónapi fogságra és egyszerre elveendő harmincz pálczaütésekre kárhoztatik". Ezen ítéletben a segítségnyújtás kötelesség gyanánt van feltüntetve, hacsak a segítség megtagadása itt a büntetést súlyosító körülményként nincs felhozva, a mi annál inkább lehetséges, mert a mások védése, a másoknak nyújtandó segítség, nálunk soha sem volt kötelesség.41) Si quis in necessitate constitutus — írja Vuchetich42) — limites moderaminis inc. tutelae excedat, adeoque majorem quantitatem violentiae adhibeat, quam ad repellendam laesionem necessarium fűit, oritur moderamen deculpatae tutelae, seu excessus moderaminis inc. tutelae. — Túlhágás forgott fenn, ha a megtámadott nagyobb erőt alkalmazott s azzal a megtámadón súlyosabb sértést követett el, mint a minő a megtámadás elhárítására szükséges volt. —• Az 1827 - i k i törvényjavaslat a tülhágást akként jelölte meg, hogy az fenforog, midőn a megtámadott egyén a védelmet „ultra necessitatem extendendo, limites moderaminis inculpatae tutelae transgrederetur".43) Biharvármegye t. ü -nek Burkó Tógyer elleni büntető perében a kir. tábla 1841. január 11-én kelt ítéletében az excessust „a maga mérséklést túlhaladó bűntettnek" mondotta. — Krassóvármegye t. ű.-nek Forgován Miklós elleni fenyítő ügyében 1841. augusztus 26-án hozott ítéletben excessusnak jelentette ki azt, ha a megtámadott a megtámadó egyéni az általa intézett ütés elhárítása közben megölte. — A pécsi káptalan uradalmi ügyészének Szauer Konrád és társai elleni főbenjáró perében 1837. június 26-án hozott, már idézve levő ítéletében excessusnak van 41) porosz Landrecht II. r. 20. cz. 782. és 783. §-ia azon emberre, a ki segitséget^nem nyújtott, ha a megtámadó életét veszítette 14 napi fogságot irt elo, s azt rendelte, hogy az eset közhírré tétessék. — A würtembergi rendőri btkv. 32. cz. pedig a segítséget elmulasztóra megdorgálást, vagy 10 frt pénzbüntetést, súlyosabb esetben pedig 4 heti fogságbüntetést állapított meg. 42) Id. m. 256. 1, 4S) II. r. 13. cz. 19. §.