Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A jogos védelem. (Negyedik közlemény)

A JOGOS VÉDELEM 131 kinyilatkoztatva a megtámadó egyén leütése és verése, midőn elfogható volt. — S a magyarireghi uradalom ügyészének Hollósy János elleni büntető perében 1825. február 21-én hozott kir. táblai ítéletben excessusnak van véve az is. hogy a megtámadott elmulasztotta védelmi cselekményét feljelenteni: „eundem praesumptione excessus in adhibita defensa gravante stb."44) De excessusnak tekintette judicaturánk a zon eseteket is, melyek ma praetextusokat képeznek. így Abauj vármegye t. ö.-nek Urbán József és társa ellen intézett büntető ügyében azt, ha valaki megtámadás hiányában védekezett. Excessus volt továbbá az, ha valaki legyőzött, lefegyverzett támadó ellen oly cselekményt követett el, mely csak jogos védelemmel lett volna igazolható 45). Az 1843- i ki bt. tv j lat az excessusokat elősorolta. Túlhágásnak tekintette, ha a megtámadott kelleténél veszélyesebb eszközökhöz nyúlt: ha messzebb ment mint elégséges lett volna; ha vagyonjogi javak, házjog védelmére a megtámadó életét veszélyeztető eszközt használt46). Vuchetich oda nyilatkozott, hogy a culposus túlhág ás nem büntetendő47). Ugyanezt mondotta ki az 1843-i k i tvjlat azzal, hogy excessust csak akkor látott fenforogni, midőn a megtámadott „védelmében minden alapos ok és szükség nélkül szándékosan messzebb ment, mint a védelem czélja megkívánta" 48). Törvényszéki gyakorlatunk mindazáltal a gondatlan excessust is büntette. Bihar vármegye t. ü.-nek Barkaszi Ferencz elleni büntető perében a kir. tábla 1823. máj. 26-án ekként itélt: Culposo moderaminis inculpatae tutelae excessu invinculantem gravante, eundem ad unius anni carceres stb. convinci. Torontálmegye 44) Az 1813-iki bajor btkv. 136-ik czikke valóban ezt rendelte, de nyilvánvalólag nem Magyarországnak szánta. 45) A Hajdu-kerület t. ü.-nek Király Péter és társa ellen folyamatba tett fenyítő ügyében 1S37. jan. 9-én hozott kir. tábblai ítélet; — Szabadka sz. kir. város t. ü.-nek Erlauer György ellen indított büntető perében 1827. nov. 12-én kelt kir. táblai ítélet; — Tolnamegye t. ü.-nek Herner János elleni fenyítő perében 1829. ápr. 5-én mondott kir. táblai ítélet. 4S) 75-ik §. A würtembergi (103. cz.), a hesseni (47—49. cz.) és a badeni (89. §.) btkvek az excessusnak szintén közelebbi meghatározásába bocsátkoztak. 47) Id. m. 257. 1. — H y e, id. m. 203. 1. arról tesz bizonyságot, hogy az osztrák jogászok is igy értelmezték az 1803-iki btkv. vonatkozó rendelkezéseit. — így magyarázták a würtembergi btkv. 103-ik czikkét is. — Ellenben a hesseni btkv. a culposus túlhágásra külön delictumot alkotott volt, a rendesnél enyhébb büntetéssel. 48) 75-ik §. b) p. — A hanoveri btkv. 79-ik czikke a szándékos excessust is csak akkor büntette, ha emberölést, vagy jelentékeny sértést (bedeutende Verletzung) eredményezett. 9*