Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/18 / 2. szám - A jogos védelem. (Negyedik közlemény)

BATTLAY IMRE el, a perbeli irományokból ki nem világosodván, e's ahozképest az alperesnek a maga mérséklést túlhaladó vádbeli büntette nagyobb fenyítéket érdemelvén, ... fél esztendei rabságra stb. kárhoztatik." A fötörvényszéki gyakorlat tehát csak az oly cselekményt tartotta jogos védelemmel igazolhatónak, mely a megtámadás elhárítására valóban szükséges volt. Ugyanazt mondotta ki az 1843-i ki törvényjavaslat is, midőn akként intézkedett, hogy jogos védelemnek csak akkor van helye, ha a megtámadott egyén „más valamely hatalmában levő eszközzel a fenyegető veszélyt el nem távoztathatja".32) És excessusnak jelentette ki, ha a megtámadott „oly esetben, hol minden magára következhető kár, vagy veszély nélkül gyöngébb eszközzel is elháríthatta volna a megtámadást, keményebb módokhoz, vagy épen életveszélyeztetö eszközökhöz nyúlt".33) Általában az volt a felfogás, hogy az elhárítás módjának és erejének a megtámadás minőségével és erőszakosságával kell arányban állania. Ezen felfogáshoz képest Vuchetich azt írja, hogyha ugyanis a lopott dolog másként kézrekerithetö egyáltalában nem volna — szabad megölni az éjjeli tolvajt „in domo illegaliter f i n e q u e f urandi versantem", tehát akkor is, ha a megtámadott egyén élete legkevésbbé sincs fenyegetve.34) Ugyanezen felfogás észlelhető a z 1827 -i ki törvényjavaslatot szerkesztő bizottságnak a Ilik rész 13-ik czikkéhez irt bevezető kijelentésében, hogy a jogos védelem „nullis determinatis regitur limitibus". S azonos felfogásról tanúskodik a Lévay Mihálynak Horvát István elleni perében hozott, imént idézett kir. táblai ítélet, mely megengedettnek jelenti ki, hogy a becsület szóbeli sértések ellenében szükség esetén bottal megvédelmeztessék. Az 1803-iki osztrák btkv. 127. §-a értelmében is ezen arány volt megtartandó. Minthogy azonban e btkv. a vagyont is a jogos védelemmel oltalmazható jogi javak közé sorozta, s következéskép azt a megtámadó ember megölésével is védelmezhetönek nyilatkoztatta ki: hogy csekélységek miatt emberi élet meg ne semmisittessék, az osztrák gyakorlat a törvény szövegében előforduló „nöthig" szóból azt értelmezte ki, hogy a jogos védelem a megtámadó ember megöléséig csak pótolhatatlan vagyonjogi javak ellen intézett megtámadás esetében terjedhet.35) A z 1843 - iki törvényjavaslat e felfogástól eltéröleg azt irta elő, hogy a védelem mértéke a megtámadott jogi javak értéké32) 74. §. utolsó bekezdés. 33) 75. §. a) p. 34) Id. m. 286. 1. 35J Geyer, id- m. 154. !. — Ugyanazon okból irta a württembergi btkv. 103. 174. §aiban a megtámadott jogi javak pótolhatatlanságát elő; s ugyanannak adott a badeni btkv. is kifejezést a 617. §-ban.