Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 2. szám - Az esküdtszék Olaszországban

60 r>R- HI:II. FAU>ZTIN. s az öntudat, hogy szivére téve kezét, elmondhatja magáról: „Sacerdos sum, jus et justitiam suum cuique tribuens". Hogyan, ez semmi? Ennél nagyobb biztosíték volna az esküdt, kit a vak véletlen, a sorshúzás, egy pillanatnyira kiszólít a néptömegböl, s ki gyakran nem nyújt más garantiát, mint a törvény szerinti alaki esküdtképességet? a ki életében többnyire minden másra inkább gondolt, mint a bírói hivatásra? a ki előkészület, képesség, felelősség, indokolás, gyakran kedv nélkül (mert csak saját ügyeiben zavartatik) ítél a vádlott élete, szabadsága, becsülete, mindig a társadalomnak legvitalisabb érdekei fölött, hogy azonnal ismét nyomtalanul elveszszen a tömeg tengerében? Ma a garantiák korszakát éljük. A kire a társadalom bármely ügye bizatik, számadással tartozik; a parlamentifelelős kormányalkat alapeszméje az, hogy az államéletben misem történhetik, a miért valaki felelős nem volna. Csak egy kivétel van: a társadalom legéletbevágóbb érdekei fölött itélő esküdt; csak ő kap fehér lapot a társadalomtól; csak ö nem felelős senkinek és semmiért; csak ő souverain, autocrata; csak ö mondhatja: sic volo, sic jubeo ! b) Nem téveszthető szem elöl, hogy az esküdtszéki intézmény az általánosan helyesnek ismert bizonyítási elmélettel nem egyeztethető össze. Mert habár a törvényes bizonyítási elmélet fölött pálczát tört is a tudomány, s ennek vívmányait nem késett elfogadni a gyakorlati törvényhozás; s ha az elfogadott szabad bizonyítási elmélet jellemző ismérve akként fejezhető is ki legpraegnansabban, hogy a jogi bizonyosság itt nem objectiv, hanem subjectiv : mégis senki sem kételkedik abban, hogy ez nem oly értelemben veendő, hogy azon meggyőződés, mely nem tudna másra hivatkozni, mint bizonyos meg nem határozható, ki nem fejezhető, merően subjectiv összbenyomásra, igazoltnak s olyannak tekintethetnék, melyben a társadalom megnyugvását találhatja. „Das Urtheil des Ricfrters soll auf verstandiger Reflexion über die ihm vorgeführten Beweisgründe beruhen, und sein Leitstern dabei werden allgemeine Erfahrungssátze über das Wesen des Menschen und den Lauf der Naturerreignisse sein:" az intima convictiónak nem érzelemnek, hanem észszerű értelmi functio eredményének kell lennie, ha azt akarjuk, a miről pedig megfeledkezni nem szabad, hogy a társadalom minden concret esetben meg-