Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/17 / 2. szám - Az esküdtszék Olaszországban
AZ ESKÜDTSZÉK OLASZORSZÁGBAN. 59 szabadságnak azon biztositékát, melyet sokan az esküdtben vélnek feltalálhatni (hogy e vélelem mily gyakran bizonyult csalódásnak, közismeretü tény), nem találhatjuk-e fel s fokozott mértékben, a minden alkotmányos államban alaptörvényileg biztosított, szent, sérthetetlen „birói függetlenségben". Ha akadna kormány, (s mióta magyar kormány van, ilyen nem akadt, s a meddig magyar kormány lesz, bármily pártból kerüljön az ki, ilyen akadni nem fog, mert a magyar minden lehet, de honáruló nem) de mégis, ha akadna oly kormány, mely a nemzet politikai s polgári jogait elkobozni, s a nemzetet a zsarnokság igájába hajtani nem átalkodnék: vájjon ki volna elég együgyű azt hinni, hogy azon kormány, mely hatalommal bir, semmivétenni a birói függetlenséget, nem találna elég hatalmat arra, hogy megsemmisitse azon állítólag nagyobb biztosítékot, mely az esküdtszékben van? És nem a legprimitívebb psychologiai törvények, sót a merő anyagi utilitarismus elveinek teljes félreismerésére mutat-e azon feltevés vagy aggodalom, hogy, különösen a birói függetlenség épségben fentartása s helyes szolgálati pragmatica mellett, az állandó jogtudó biró akár felülről, akár alulról könnyebben megvesztegethető vagy magánczéloknak és érdekeknek könnyebben megnyerhető, mint a népbíró, az esküdt? A biró a jogállamban már csak azon tény alapján, hogy bíróvá lett, biztositékát nyújtja annak, hogy a „justi ac tenacis propositi viri" sorában kiváló helyet foglal el. O állandóan ott ül birói székében, folyton kitéve a jogaikat féltékenyen őrzök szemeinek; működése nem valami pillanatnyi, meg nem fogható, hanem állandó, megjegeczesedett; egész hivatali élete nyitott könyv, melybe nem csak alkalmilag vethetni egy-egy futó pillantást, de a melynek minden lapját akárhányszor végig olvashatja, tartalmát magyarázhatja s glossálhatja mindenki. S hogy ez megtörténjék, a lehető legkíméletlenebb módon történjék, oly módon, melyben ha van részrehajlás, az bizonyosan nem a biró mellett nyilvánul, arról gondoskodik nemcsak a becsületes, de (ez is tény, melyet eltagadni nem lehet) a botrányokba mindinkább szerelmes napi sajtó. A bírónak, ha hivatásának csak némileg is magaslatán áll, (s ha ez nincs igy, ez nern az intézmény, hanem a rendszer hibája) legfőbb jutalma a hiven teljesített kötelesség érzete, 5*