Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A szerződési szabadság

418 FARRER T. H. világos törvény szülte szokások daczára a felek igazi akarata nagyon eltér attól, mit a jog bennök feltételez és per esetén kierőszakol. Meglehet, hogy a jog következtetései helyesek, bár oly szándék vagy igéret fictiója utján érettek el, melyek sohasem léteztek; de az ilyen akarat vagy igéret hiánya döntő fontosságú, midőn a következtetések az igazság alapján tétetnek kérdésessé és azzal védelmeztetnek, hogy a felek szabad és önkényes cselekményeinek kifolyásai. Nem szabad felednünk, hogy cselekményeink nagy részét szokás, divat, analógia szabályozzák, és hogy ezek nagyrészt jogunk igaz alapját képezik. Valamint eleinte rendszerint szükségletből erednek, ugy valószínű, hogy ezt inkább kielégtik is, mint a törvényhozás közvetlen működése; ha pedig helytelenekké vagy igazságtalannokká válnak, a körülményekhez könyebben alkalmazhatók mint a positiv jogszabály. De vannak esetek, midőn a szokás, divat és törvényes következményeik oly erősekké és megállapodottakká válnak, hogy az egyéni erőlködés többé meg nem változtathatja, bármennyire kívánná ezt az igazság vagy a szűkség; ilyenkor az azokat megváltoztató és újból körülíró törvény jogos beavatkozásnak tekinthető, nem annyira azon nyulékony okból, hogy a szükség igazolja a szabadság befolyásolását, hanem azért, mert maga a szabadság követeli a beavatkozást. Egyúttal szem előtt kell tartani azt is, hogy a közönséges szerződés határozott és köztudomású feltételeit törvény utján megváltoztatni nehéz és kényes feladat, és hogy még kényesebb dolog e változást kényszerűvé tenni; ezt csak ott kellene tenni, a hol nincs vagy kevés remény van arra, hogy a baj magától meggyógyul. Én csak azt vitatom, hogy e nehézséget nem kellene azon vélelem által nagyobbítani, hogy e feltételek a felek szabad cselekvésének szükséges következményei, vagy hogy az ebbeli beavatkozás szükségképen egyértelmű a szabad cselekvésbe ártással. Ez meglehet, de lehet az ellenkező is. Eredeti czélom az volt, hogy a fentebbi fejtegetéseket azon legfőbb okok rövid összegezésével zárom be, melyek a szerződésbe való avatkozást igazolják, alkalmazván azután ezen okokat az újabban figyelmet keltett esetekre. De a szóban levő okok oly számosak és különfélék, hogy azokat egyszerű alakba önteni ne m könnyű ; azért a következő összegező és azokat a létező törvényhozási problémákra alkalmazó kísérletet csupán példának kívánom tekinteni. Alig kell foglalkoznom azon esetekkel, melyekben a törvényhozás olykép avatkozott a szerződés fennálló törvényes feltételeinek változtatásába, hogy a felek szabadságában maradt a módosított törvényt elfogadni, megengedtetvén nekik, hogy szabványait kövessék, vagy tetszésök szerint más megállapodásra lépjenek. Világos, hogy itt nem a feltétlen szabadságba, hanem csak a szokásba vagy a tör-