Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A szerződési szabadság

A SZERZŐDÉSI SZABADSÁG 407 Ösi- és mai jog, döntvény és törvény között sem kell különbséget tennünk. Mindnyájukban találkozunk többé-kevésbbé aggályos megszorításokkal, de egészséges, életrevaló elvekkel is. Feladatunk szempontjából a törvénykezés talán még érdekesebb, mint az újkori törvényjog, mert tanúsítja, hogy az igazság és czélszerüség a törvényhozás beavatkozása nélkül is mily régen kényszeritették az embereket arra, hogy a kötelem-alkotást korlátozzák, ha az a személyes szabadság alapelvét sértőnek vagy rombolónak bizonyult. Jelen értekezésem czéljaira fontosabb, megkülönböztetni azon eseteket, melyekben valamely személy „szerződési szabadsága" a közérdek, vagy harmadik vagy a szerződő társ érdekében korlátoztatik, azon esetektől, melyekben a megszorítás magának a személynek érdekében történik. Az esetek ezen osztályainak különválasztása néha nehéz s bennük gyakran mindkét korlátozási ok egyesül; de a megkülönböztetés fontos, mert az esetek utóbbi osztálya tanúsítja, mily gondosan ügyelt a jog arra, hogy el ne tiportassék ama cselekvési és rendelkezési szabadság, mely, mint láttuk, még alapvetőbb elv, mint maga a szerződési szabadság, s melylyel a szerződési szabadságot nagyon is gyakran összetévesztik. Első sorban tehát azon megszorításokat és korlátozásokat fogom tárgyalni, melyek a közérdeket vagy harmadik személyek érdekét tartják szem előtt. Legelöl áll azon szabály, hogy senki sem kötelezheti magát olyasmire, a mit a jog tételesen tilt, vagy olyasmire, mi ily cselekménynyel ugy összefügg, hogy az ügylet részét képezi. A tiltott cselekmény lehet gyilkosság, közút eltorlaszolása vagy egy zsák szénnek nem mérték szerinti eladása: e szempontból mind egy tekintet alá esik s egyaránt törvénytelen. Fölösleges, de lehetetlen is kimutatni, mi különbözők lehetnek a tételes jog tilalmazta ügyletek. Ujabb példák közül felemlíthető a rabszolgakereskedés, barátságos hatalom elleni hadviselés czéljából való toborzás vagy hajó-felszerelés, érdek nélküli biztosítás, bankjegyek kiadása stb. stb. Mutatják ezen esetek, mily könnyen tilt az újabbkori törvényhozás szerződéseket, ha 'az ügylet másoknak sérelmet okozhat, a közbékét veszélyeztető közerkölcsiség szempontjából botrányos, vagy egyéb köz- vagy magánkárt szülhet. De a jog ezen irányban még sokkal tovább is megy. Nagy számú oly egyezményektől tagadja meg a kierőszakolást, melyek a tételes joggal nincsennek ellentétben, hanem egész általánosságban az erkölcsökkel vagy a közjóval állíttatnak ellenkezőknek. Az első osztály körülbelül csak olyan szerződéseket foglal magában, mint férfi és nő tilos együtt lakása vagy különélése; de az utóbbi osztály az esetek nagy és hiányosan körülirt tömegét öleli fel és bármikor MAGYAR IGAZSÁGÜGY. XVII. 1882. 6 27