Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A szerződési szabadság

A SZERZŐDÉSI SZABADSÁG 405 alá, s ez által korlátozza. A szerződő szeme'lyes szabadsága ennyivel csökken s a másik szerződő félre ruháztatikV) A szerződési szabadság tehát egészen más dolog, mint ama cselekvési és rendelkezési szabadság, melyet mint az újkori nemzetgazdaság alapját emiitettem. A szerződés elmélete annyira nem azonos a szabadsággal, hogy pro tanto annak ellenkezője. Nem hogy az állam résziről be nem avatkozást jelentene a személyes cselekvésbe, hanem a beavatkozás legfinomabb, legbehatóbb, legnyomasztóbb neme. A társadalmi szervezet egész épületét nehezíti arra, ki Ígérettel kötelezte magát. A szabadság annyiban áll, hogy tehet vagy nem tehet kötelező Ígéretet. De ha megtette, az állam egész zsarnoki hatalmár megmozgatja, szabad cselekvésének kierőszakolására vagy meggárlására. Nem csoda tehát, hogy nagy gond lön fordítva az ily hatalommal való visszaélés megelőzésére. A szerződési jog — a jognak fontosságban, terjedelemben és bonyodalomban folyton növekvő ága — tényleg nem más, mint azon határok kijelölése, melyeket a szerződési korlátlan szabadságra róni szükséges volt, meghatározása azon feltételeknek, melyek mellett, és azon módnak, a mely szerint jogilag kierőszakolandó ígéret tehető. A szabad szerződés rendszere és a helyébe lépett rendszer közötti nagy különbség nem a kötelem hiányában van, hanem abban, hogy a külső hatalom szabta kötelmet az önkényt elvállalt kötelem helyettesíti. Az utolsó század haladása abban állott, hogy sok oly korlátozást megszüntetett, melyek részint hűbéri, nemzetiségi vagy családi viszonyok, részint a czéhek és azok szabályzatai, részint végre a modern Európa protectionisticus gazdasági rendszere alakjában, az egyes ember kötelmeinek nagy részét nem saját egyéni akaratától, hanem oly szabályoktól és viszonyoktól tették függőkké, melyeket a társadalom, a szokás vagy a törvény állapított meg számára. A statusból és a rokonságból eredő kötelmeknek az egyéni szabad szerződésből származók általi helyettesítése, egyik alakja az egyed ama fejlődésének, melyet a jog terén Sir H. Maine oly jól megvilágított, s mely époly tisztán észlelhető a politikai, társadalmi és vallási szabadság vidékén, mint a nemzetgazdaságban. De bármi nagy haladás történt is ezen elv segítségével, képtelenség azt hinni, hogy a személyes szabadság feltétlen és egyetemes lehet, vagy hogy az valaha az emberi társadalom egyedüli irányelvévé válhatik. A társadalom feltétele a szervezet, vagyis az alárendelés és intézés (subordination and regulation.) A szerződési szabadságnál, melyet vizsgálunk, láttuk, hogy a mi ez irányban történt, nem a kötelem eltörlése volt, hanem a szokás *) Pollock, On contracts, L2. ed. p. 187.