Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A szerződési szabadság

•V A szerződési szabadság. — FARRER T. H. értekezése .*) — A „szerződési szabadság", mely az újabb politikai és társadalmi reformok terén oly nagy szerepet játszott, s melyről mondhatni, hogy a gazdasági haladás jelszava volt, az utolsó idők vitái után ítélve, a partié de resistance jelentőségére készül emelkedni. Sok, részint javasolt, részint létesített reform ellenében történt reá hivatkozás : a munkaszabadság, a biztosítás, a személy- és áruszállítás, a földes ur és bérlő, sőt az entail és settlement joga körüli törvényhozási beavatkozás ellenében is. A változások ellenesei igy szólnak: „Ne bántsatok: gondoskodjék magáról minden ember a hogy tud; szerződjék, a mint jónak látja: ez lesz legjobb mind reá, mind az összeségre nézve". Az ilyen beszéd némi gyanút kelthet, ha olyanoktól halljuk, a kik különben távolról sem fogadnák el a „szabad kereskedés" elveit; a kik a szólás-és cselekvésszabadság lejárt, káros korlátozásainak megszűntetését makacsul ellenezték, s kik, Herbert Spencer szavai szerint, még jelenleg is inkább a katonai, mint az ipartypust képviselik. Elünk a gyanúperrel, hogy itt szavakkal alakoskodnak, s hogy midőn a „szerződés szabadságát" oly hangosan és gyakran emlegetik, voltaképen csak azon szabadságot értik, „melynél fogva a ki birtokban van, megtarthatja a magáét és tetszése szerint rendelkezhetik vele" ; szóval régi jó ismerősünk, a szerzett jogok sérthetetlensége, áll ellőttünk. De a józan nemzetgazdász el fogja ismerni, hogy a szerződési szabadság reális alapigazságban gyökeredzik, s hogy ezen igazság felismerése vezetett századunk gazdaságának nagy reformjaira. Ezen igazságot, legáltalánosabb alakjában, ilyképen vélem kifejezhetőnek: „Átlagos alkatú, meglett európai ember, ki középjóságú és szilárdságú államban él, szerzés és haszon dolgában nyilván jobban jár, ha önmaga cselekszik, mint ha a kormány vagy mások cselekednek helyette; azért reá nézve legjobb, ha szabadon, belátása szerint használhatja elméjét, erejét és vagyonát." Ezen elvre vezethetők vissza a nemzetigazdaság újabb hóditásai. Első nemzetgaz*) A Fortnightly Reviewból, a jeles szerző beleegyezésével.