Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A büntető eljárási javaslat és az esküdtszéki intézmény

A BÜNTETŐ ELJÁRÁSI JAVASLAT ÉS AZ ESKÜDTSZÉKI INTÉZMÉNY 399 számot vetünk azzal, hogy büntető igazságszolgáltatásunk reformja zárkövének letételét, a büntető eljárási törvénynek megalkotását, mi teszi halaszthatatlanul sürgőssé, biztosabban fogunk haladni azon irányban, a melyet a nemzet jogérzülete, államunk helyzete, a társadalmi és egyéni jog érdekei követelnek. Bíróságainknak a túlszigort, merevséget, csökönyösségét tiszta lelkiismerettel senki sem vetheti szemökre. Részrehajlás, megvesztegethetőség, meghunyászkodás a hatalom előtt, megfélemlés a nyilvánosságtól a mi bíróságunknak sajátságai közé még akkor sem tartoztak, a mikor függetlenségének biztosítékai az alkotmányban oly módon mint jelenleg letéve nem voltak. A reá bízott roppant hatalommal szemben soha sem tanúsította a visszaélés hajlamait; nem különült el soha a nemzet és nép jogérzületével ellenzéket képező testületté. De még azt sem lehet rá fogni magyar biráinkra, hogy a hatalomnak hosszú időn keresztül gyakorlása megkeményítette szivüket. A kiknek alkalmuk volt korosabb biráinkkal együtt bíráskodni, azokat mindig kellemesen lepte meg az enyhébb és nyugodtabb felfogás és méltánylása mindannak, a mi vádlottra nézve kedvezőbb, ártatlanságának felderithetésére vagy bűnösségének enyhébben beszámítására hathatott. Ha van valami, a mit judicaturánknak hibául betudni lehet, ugy ez inkább az enyhébb felfogás, hogysem a megcsontosodott szigor. Judicaturánk soha sem állott ellen a korszellem ráhatásának, hanem ahhoz képest idomult önkénytelenül; ezt leginkább a fennálló bírói szervezetnek lehet tulajdonítani, melynek lehetnek minden más hibái, csak nem az elkülönült és megmerevült collegialis szellem. Az újabb kor által kifejtett vádelv, nyilvánosság és közvetlenség, a vádlottnak szabad védelme, az in dubio pro reo elve eljárásunkban ma is érvényesülnek, a nélkül hogy positiv törvények által mindez ideig sanctiót nyertek volna. Ez utóbbi hiányt elenyésztetni feladata az eljárási törvény megalkotásának. Annálfogva mindaz, a mi tarthatatlan és törvényes szabályozást mulhatlanul követel, nem a bírósági szervezet rendszerében, hanem az eljárás hiányaiban kereshető. Közvádlói rendszerünkben megvalósítást nyert azon elv, hogy a társadalmi jogrend fentartása az állam feladatát képezi, de az elv eljárásunk egész rendszerén keresztül vive még mindez ideig nem volt. Nem volt és nincs teljesen elválasztva a vád és az ítélő hatalom functiója. Már pedig ezen functióknak elválasztva kell lenni. Az itélő bíró nem emelhet vádat, a kir. ügyész nem folyhat be az ítéletre. A ki nem vádoltatik, a felett nem ítélhet a bíró. Valameddig a büntető hatalom