Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A büntető eljárási javaslat és az esküdtszéki intézmény

398 GYARMATHY SÁMUEL államban a büntető eljárás ép, egészséges voltának, eldöntve egyátalában nincs; annálfogva senki sem tekintheti magát jogosultnak, a csalhatatlanság piedestaljára állani és megvetéssel perhorrescálni minden reformot, ha az az esküdtszéki bíráskodást magában nem foglalná. Hiszen Carrara maga, ezen intézmény apostola, még századokig tartandónak jelzi azon küzdelmet, mely a jogtudó és a népbirák rendszerének előnyei felett vívatni fog. És felvetjük már most azon kérdést: összeegyeztethető volna-e nemzetünk bölcsességével, felforgatni bírósági rendszerünket egy oly rendszerrel való kisérlettétel árán, melyet az azt megpróbált nagy nemzetek máig sem voltak képesek feltétlen győzelemre juttatni? Franczia- és Olaszországban a bíróságok szervezete, az itélö hatalom gyakorlásának elfajulása, szóval az igazságszolgáltatásnak sem függetlenség, sem felelősséggel körül nem vett állapota indokolta a rendszerváltoztatást. A letiprott egyéni és társadalmi jog bizonytalanságának kétségbeejtő helyzete, az elrémítő kegyetlenség ijedelme vezettek a rendszernek minden alapjaiban megváltoztatására. Forognak-e fenn nálunk ezen vagy hasonló okok arra, hogy annyira görcsös ragaszkodást volna szükségünk kifejteni egy kifogástalannak még semmi esetre nem bizonyult rendszernek meghonosítására? A ki nyugodtan visszatekint nemzetünk múltjára és megfigyeli a jelent, lehetetlen — ha csak elfogultság nem akadályozza — hogy azon meggyőződésre ne jusson, miként nálunk egyátalában nem léteznek okok arra, hogy büntető igazságszolgáltatásunk rendszerébe egy oly institutiónak beültetésével tegyünk kísérletet, a melyet a gyakorlati élet tapasztalatai ott sem tanúsítottak kifogástalannak, a hol majdnem egy századon keresztül küzdött a legnagyobb tehetségek szellemi ereje, hogy hibáitól és fogyatkozásaitól megszabadítsa; ha látjuk, hogy a jury bizonyos nagy fogyatkozásainak megszüntetésére képtelennek bizonyult minden erőlködés. A miket a század második tizedében a franczia senatus üléseiben a legkiemelkedettebb tehetségű férfiak egy S i m é o n Joliivet, Albisson, Cambacérés, Jaubert és francziaországnak akkori igazságügyministere elmondottak : hogy a jury jogi szempontból tekintve nagy szerencsétlenség, mert oda kényszeríti a törvényhozást, hogy az anyagi törvényben kivihetetlen casuisticát fejtsen ki, s hogy a legtöbbnyire hiányos felfogás még így is a leghatározottabb bizonyítékok elleni felmentésekre vezet; hogy továbbá a ténynek a jogtól elválasztása lehetetlenség s az ennek eszközlésére tett minden kísérletek meghiúsultak: ezen tapasztalatok jelen századunknak kilenczedik tizedében is változatlanok maradtak. Ha mindezeknek felismerése után nyugodt higgadtsággal