Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/17 / 6. szám - A büntető eljárási javaslat és az esküdtszéki intézmény
A BÜNTETŐ ELJÁRÁSI JAVASLAT ÉS AZ ESKÜDTSZÉKI INTÉZMÉNY 395 tának követelménye volt. Nyugodtsággal kell számot vetni azzal : vájjon nálunk léteznek-e ugyanazon vagy azokhoz legalább hasonló okok? De mielőtt erre térnénk, vessünk egy futó tekintetet még arra is, hogy alig néhány évvel az esküdtszéki bíráskodás életbeléptetése után mennyire találtatott a hozzá kötött várakozásoknak megfelelőnek ? Húsz év alatt tömérdek kísérleteken kellett az intézménynek átmennie, hogy a jury feladatára alkalmassá váljék, azonban úgy látszik, hogy e kísérletek legnagyobbára sikertelenek voltak. Midőn a Code d'instruction criminelle elkészítése szőnyegre került, felvettetett újból a kérdés : vájjon elérhetők és megvalósithatók-e ezen intézménynyel mindazon czélok, a melyeknek elérésére a büntető igazságszolgáltatásnak irányulnia kell? A több mint öt éven keresztül vonuló tanácskozások folyamában következő kinyilatkoztatásokra akadunk : Siméon ésJaubert ismételten igy szóltak : A tapasztalatok azt tanúsítják, hogy az esküdt kevésbbé birha azon képességgel, hogy egy bonyolult tényállás melletr, számolni tudjon mindazon aprólékos körülményekkel, a melyek egymással összefüggésben fenforoghatnak; e képességet az állandó bírónak a hosszú időn keresztül szerzett tapasztalatok adják meg. A jurynek lényegéhez tartozik, hogy az esküdtek a társadalom minden osztályából vétessenek, már pedig lehetetlen ezen osztályok nagy részében olyakat találni, kik a belátásnak szükséges erejével és elevenségével rendelkezhessenek arra, hogy bonyolultabb kérdéseket megoldhassanak, s hogy a vádlott és gyakorlott védője védelmének ravaszon félrevezető szálait megfigyelhessék, ennek minden fordulatait felfoghassák s át tudják szakítani a fátyolt, a mely a valót eltakarja; nem képesek arra, hogy a vádlottnak öntudatosságát kutassák és benne a jogtalan, tévútra vezető gyanúsítások által földre tiport ártatlanságot, vagy az elrejtett gonoszságot felfedezhessék. — Cambacérés hozzá teszi „hogy a gyakorlatban a ténykérdésnek a jogkérdéstől elválasztása nem egyéb, mint agyrém: a jury voltakép a jogkérdést dönti el, mert kinyilatkoztatásának következményei forognak lelkében. Az esküdtek nagyobb részben tudatlan emberek, kik egyébbel vannak elfoglalva, s ha nyújtanak is valami biztosítékot a vádlottak védelmére, a társadalmi jogérdekeknek is meg kell teremteni azon biztosítékot, a mi jelenleg ezen institutio mellett hiányzik. Atalánosan azon következtetésre jutnak, hogy az esküdtszéki intézmény az eddigi tapasztalatok szerint nem bizonyult annak, a minek tekintették, és meghiúsultak eddigelé mindazon kísérletek, a melyeket ezen intézménynek czélszerübbé
