Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 6. szám - A büntető eljárási javaslat és az esküdtszéki intézmény

GYARMATHY SÁMUEL tételére megpróbáltak. És lássuk, mikép nyilatkoznak azok, a kik a jury fentartására szavaztak? Bertier ezen hozzátétellel szavazott rá: „ Ha az 1879-kí törvényhozásnál helyt állottunk és a juryt be nem hoztuk volna, az okosság jelenben azt tanácsolná, hogy ne is tegyük azt ; de e lépésen már túl vagyunk; és most ismét az okosság tiltja, hogy egy, talán még javítható intézménynyel felhagyjunk". Többen elismerték a jury hibáit azok közül is, a kik fentartására szavaztak; de nem tartották eszélyesnek, további kísérletek nélkül eldobni egy intézményt, a melyet mint az egyéni szabadság feltétlen biztositékát ültettek be az alkotmányba, és nem adhatták fel a reményt, hogy ezen intézményt szervezetében még oda lehet fejleszteni, hogy mindazon hibái és fogyatkozásai, melyek most még ellenszenvet keltenek fel irányában, elenyészszenek. Ezen felfogásnak adott nyomatékos és világos kifejezést a császárnak enuntiatiója isaz 1804. október 30-án tartott ülésben, a midőn igy szólt: „A bíróságok jelen szervezetére vonatkozólag azon kérdés vethető fel, hogy miért Ítélnek minden tehetség és ismeret nélküli emberek a vádlottnak sorsa felett, képzett és tapasztalt birák jelenlétében, ezeknek teljesen szenvedőleges szerepre Kárhoztatása mellett. Ha itt megállanánk és csakis ezen szempontból tekintjük a rendszert, nevetségesnek találjuk azt; bizonyára mindenki elönyösebbnek fogja tartani rendes bíróságok által ítéltetni el, hogysem esküdtek által. De ha politikai vonatkozásaiban tekintjük ezen intézményt, ildomosnak kell azt találnunk. Ez az egyedüli szempont, a melyből a jury védhető". A tapasztalat tanúsítja, hogy a nagy császárnak igaza volt. Nemcsak Francziaországban, de tekintsünk az esküdtszéki bíráskodást beültetett bármelyik állam büntető igazságszolgáltatási rendszerébe, ugyanazon módon különülnek a nézetek és meggyőződések; és magában Francziaországban több mint félszázadon keresztül vonuló, a tudomány és gyakorlat emberei legkiemelkedőbb tehetségeinek minden oölcsességét kimerítő kisérletek mellett sem sikerült a juryt megszabadítani azon fogyatkozásoktól, a melyek azt egyik mint a másik helyen képtelenné teszik arra, hogy az állami lét legfőbb feladatának: a társadalmi és abban az egyéni jogérdek sérthetlenségének biztosítására alkalmas eszközül szolgálhasson. Pedig senkisem tagadhatja, hogy a társadalmi jogrend sérthetlenségének bizonytalansága mellett első sorban az egyéni jog érdekei vannak veszélyeztetve, és ezek amannak biztosítása nélkül meg nem óvhatok ; miből mulbatlanul következik, hogy az állam épen azon fel-