Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)
1882/17 / 5. szám - A justitia tévedéseinek krónikájából
SZEMLE 387 pinczér botokat hozott elő. melyekkel az angolok felfegyverkeztek és az olaszoknak estek. Dulakodás közben késszurások történtek ; 3 angol sebesült meg. Az elősiető rendőrség Harrington testére dűlve találta Pelizzoni olaszt, kinek keze és arcza véres volt. Elfogták, s nadrágja jobb zsebében kést találtak. Harringtont a kórházba vitték, hol nemsokára meghalt. A mig eszméleténél volt. szembesítették Pelizzonival, kiben rögtön azon embert ismerte fel, kitől a halálos döfést kapta. A tárgyalásnál egy másik sebesült angol, Rebbeck, kijelenté, hogy öt is vádlott szúrta meg. King és felesége, Millesship, Banmstre, Liddle szemtanuk, mindannyian angolok, eskü alatt vallották, hogy ama végzetes estén csak egy olasz jött a bagatelle-terembe : Pelizzoni. Vádlott tagadása hiába való volt. Kötél általi halálra ítélték Időközben furcsa hirek kezdettek keringeni a londoni olaszok között, beszéhék, hogy az elitéltnek unokatestvére, Mogni több honfitársához fontos nyilatkozatokat tett, Önmagát mondván a késelönek ; hogy az esetre következő napon, miután az éjt nem lakásán, hanem egy másik olasznál töltötte, kihez szerencsétlenségét, kétségbeesését és rémületét panaszolta, Londonból megszökött. E hireket meghallotta Negretti ismert londoni látszerész és feltette magában, hogy tisztázni fogja a dolgot. Megtudván, hogy Mogni Birminghamba menekült, oda siet, kutatja és felfedezi. Röviden bán'.k el vele ; igy szólitja meg: „Szerencsétlen, nem tudsz bajba keveredni, a nélkül, hogy késedhez nyúlnál?" Mogni tántorog és igy felel: „Negretti ur, az én helyzetemben ön is igy cselekedett volna". — „De tudod-e, hogy unokaöcsédet akarják helyetted felakasztani?" — „Nem." — „Pedig ugy van." — „Nem lehet megmenteni?" — „Csak egy módja van." Mogni kalapja után nyúlt. „Követem Önt", igy szólt; „unokatestvérem nem kerül helyettem az akasztófára", s Negrettivel haladék nélkül vasútra ült. Utazás közben elbeszélte kísérőjének, hogy akkor este összeveszett a korcsmárossal s felpofozta; hogy néhány perez múlva megnyílt a bagatelle-terem ajtaja s a botokkal megjelent angolok kihívták az olaszokat, hogy Mogni és két földije a hátsó szobába rohantak, hol a kandalló mellett testvérét Jánost vérbe borított arczczal, ütlegektöl görnyedezve- találta ; segítségére sietett s megmentése végett használta a kést. E vallomások, melyeket Mogni a legkisebb részletekig következetesen fentartott, a bünper újabb felvételét tették szükségessé. A tárgyalás 1865. márczius 2-án volt. Mogni előadását határozottan megerősítették testvére János és Marazzi, ki velük együtt rohant volt a hátsó szobába. Utóbbi azt is vallotta, hogy midőn látta, hogy Mogni, testvére védelmére kést ragad, igy kiáltott rá: „Az istenért, Gregorio, tedd félre a késtl" s ez igy felelt: „Ne bánts, más különben a halál fiai vagyunk!" A verekedés után vádlott az utczán kétségbe esve borult Marazzi nyakába. „O ked ves Marazzim", igy szólt „mit cselekedtem! Három-négy embert megsebeztem". Gazdája bizonyította, hogy éjjel nem volt otthon; Manzoni pedig, kinél az éjt töltötte igy vallott: „Én a Clerkenwallon lakom, Francis-street 1. szám alatt. Vádlottat ismerem. Deczember 26-án éjjel hozzám jött. Körülbelül s/*ÍO-re lehetett. Kérdezte, nem engedném-e meg, hogy a
