Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - A justitia tévedéseinek krónikájából

388 SZEMLE gyaluforgácson háljon? Kérdeztem, miért hagyta el gazdáját ? Ezt felelte: „A Horgony-korcsmában voltam. Verekedtünk az angolokkal. Kinyitották a bagatelle-terem ajtaját. Bot volt náluk s fejbe ütöttek. Minden oldalról megtámadtak s kegyetlenül elvertek. Erre kést rántottam s hármat-négyet megsebeztem. Különben halva maradtam volna ott". Kérdeztem, hogyan támadt a vita. Ezt mondá: „Össze szólalkoztunk a korcsmárossal s pofon vágtam". Végre Cetti tanú a következőket vallotta: „Deczember 26-án a „Bordessa" nevű Cross-streeti csapszékban voltam. Esti hét óra tájban vádlott kihívott az utczára, s a kezében levő késre mutatva, igy szólt „Légy szives ezt eltenni". Kérdeztem? mit csinált? „Verekedés volt a Horgony korcsmában", feleié, „félek, hogy nálam találják ezt a kést". Átvettem a kést, melyet később a ház mögötti vizelő be dobtam". A „Bordessa" pinczére csakugyan ott találta a kést. Az esküdtszék szándékos emberölésben (megfontolt szándék nélküli gyilkosságban) mondotta bűnösnek Mognit, s az ítélet Öt évi kényszerrabságra szólt. Ismét esküdtszéki levél. Valamint áprilisi füzetünket, ugy a mostanit is egy a „Jogtudományi KözlÖny"-hez intézett levél jelzésével kell bezárnunk. Ezúttal Stephen angol föbiró világosítja fel azokat, kiknek erre szükségük van, hogy Angliában az esküdtszék megszüntetését nem indítványozza senki. Ha a dolog csak eddig volna, nem is foglalkoznánk az ügygyei. De miután tisztelt laptársunk azon megjegyzéssel kiséri az iratot, hogy „büntető eljárási tervezetünk szószólói azt akarták elhitetni, hogy Olaszországban is, Angolországban is megkondult az esküdtszék halál harangja"; s miután mi a tervezet határozott „szószólói" vagyunk, az észrevétel tehát reánk, vagy legalább reánk is, vonatkozik: kénytelenek vagyunk egy pár szót szólani. Felhívjuk a „Jogtudományi KÖzlönyu-t, mutassa ki azon helyeket, melyekre, különösen a mi Angliát illeti, ezen állításával támaszkodik. Olaszországra nézve némi roszakarattal — a miben tisztelt laptársunknál nincs hiány — lehet még czikkeinkböl ilyesmit következtetni; de a mi Stephen hazáját illeti, összes közleményeinkben nincs egy árva szó sem, mely azon nézetnek adna kifejezést, hogy ott az esküdtszék eltörlése illetékes körökben szóba jött volna. Igenis közültünk néhány tekintélyes felszólalást a jury rosz magatartása ellen ; közöltük a felsőház bizottságának jelentését az irlandi esküdtszék működéséről; közöltük a londoni kereskedelmi kamara elitélö nyilatkozatát és a Timesnek ehez fűzött, a juryre nem nagyon hízelgő elmélkedéseit; közöltünk végre, a „Lavv Journal" után, egy botrányos esküdtszéki tárgyalást: de ebből Angliára következtetést vonni eszünk ágában sem volt. Ha czikkeink azon benyomást tették, hogy meggyőződésünk szerint az intézmény még Angliában sem az a menyország, melynek a Közlönyék híresztelik, akkor igenis helyesen érteimeztettek ; ha azt mondják, hogy mi ebből tanulságot vonunk le Magyarországra, ez is megfelel intentiónknak. De minden egyéb merő ráfogás. Kíváncsiak vagyunk, miképen fog a nagyhangú vád igazoltatni!