Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Anglia. A Howard Association

SZEMLE 385 nem-telekkönyvezettekre analóg alkalmazást találnak. A mint p. o. a végrehajtást szenvedett tulajdonostársa a 156. és 157. §§. haszonszerűségénél fogva nem-telekkönyvezett ingatlanok tekintetében is majd követelheti, majd tűrni tartozik az egész birtok elárverezését; a mint a 163. §. hasonszerüségénél fogva nem-telekkönyvezett ingatlanra is a netán fennálló szolgalmi jog épségben tartása mellett ejtendő meg vagy kisérlendö meg egy izben az árverés: azonképen a 168. §. nem-telekkönyvezett ingatlanokra vezetett végrehajtás folyamán szintén analóg alkalmazást talál mindazon esetekben, melyekben telekkonyvezett ingatlanokra alkalmazható volna. Csakhogy persze ily esetek nem léteznek. Ezen nézetemben megerősített engen; az eddigi controversia, mert az ellenem sikra szállt előkelő jugtudósok nem voltak képesek oly dologi jogot kimutatni, mely a törvény egyéb rendelkezése által biztositva nem levén, e subsidiarius §. védelmére szorulna. A 168. §. tekintetében tehát a mentési kísérlet Harmath Lajos urnák sem sikerült. Azon állítása pedig, hogy a 203. § ban előirt igénykereset a telekkönyvi hatóság hatáskörébe tartozik, jelen controversia keretén kivül esik. Elég az hozzá, hogy nézete nem alapitható a 16S. §-ra. Különben sem tartom azt alaposnak, mert egyátalán nincs igazolva, hogy a végrehajtási törvény derogálni akart az azzal egy napon kihirdetett perrendtartási novella fenthivatkozott 6. §-ának, mely az ingatlanokra vonatkozó dologi jogok iránti kereseteket a birtokbiróság elé utasítja, és mert a 203. §. szerint az árverési hirdetménybe foglalandó felhívás az igénykeresetnek csak bejelentésére kötelezi az érdekelteket. Azt tartom tehát, hogy a telekkönyvi hatóságnál az igényt csak bejelenteni, magát a keresetet azonban a birtokbiróságnál kell megindítani. Határozott intézkedést hiában keresünk a törvényben. Hiány, mely egyszersmind hiba. Nekem mint fővárosi ügyvédnek azonban gyéren és az új törvény életbeléptetése óta egyátalán nem volt alkalmam nem-telekkönyvezett ingatlanokra vonatkozó végrehajtási ügyekkel gyakorlatilag megismerkedni. Incompetensnek ítélem tehát magamat, ha nem is véleménynyilvánításra, de a kérdés megoldására. A név mint tulajdon, Zola ismert regényíró legújabb müvének, a Pot-Bouille-nak, egyik személyét Duverdy-nek nevezte el. Duverdy párisi ügyvéd ebben jogainak sértését látta s pert indított az író ellen. Már a napilapok jelentették, hogy az ügy a párisi első folyamodású törvényszék előtt felperesjavára d Ö11 e 1; de a szakközönség szívesen fogja olvasni az érdekes ítélet teljes szövegét is. A határozat igy szól: „Tekintve, hogy a Le Gaulois czímü lap 1882. január 23-án egy Pot-Bouille czímü regény közlését kezdette meg s azóta folytatja, mely regény egyik személyének neve „Duverdy" ; hogy Duverdy követeli, hogy Zola és Jeanin neve eltávolításában marasztaltassanak el; tekintve, hogy a Le Gaulois czímü lap 1882. január 19-én a szóban levő közleményt ezen szavakkal hirdette: „A Pot-Bouille-ban Zola Emil ur a polgári osztályt tette tanulmányai tárgyává, miként az Assomoir-ban