Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Anglia. A Howard Association

382 SZEMLE görög csarnokokban készült, hanem annak tisztább és szebb, átdolgozott és javított kiadása" (116. 1.), mert „Róma stoikusai igazán nemes, fenséges erkölcstant hirdetnek. Az ember erkölcsi rendeltetését nyomozzák. A megengedett és meg nem engedett cselekvények közti határokat szembetűnően kijelölték, a kötelességekre kiváló súlyt fektettek. A természettel megegyező életre, embertársaink iránti méltányosságra buzdítanak, az isteni gondviselés változhatatlan uralkodását hirdetik" (147. 1.). Szerző szavai szerint „Marcellus és a hozzá hasonló jogtudósok beoltották a jogba a nemes érzelmek hajtásait" (153. 1.). Hogy különösen Marcellus mennyire e szellemben végzé jogászi tevékenységét, ezt szépen ecseteli szerző, müve 15-2—1G0. lapjain. A mit Marcellus a jog kötelező erejéről, föelvéröl (161—163. 1.) és a jogalanyról (163—166. 1.) mond, az mind hű tükre ama megnemesült stoikus szellemnek, melynek szerzőénél vonzóbb ecsetelését kívánni sem lehet. Az egész mű megfelelő befejezést talál ama jellemző megjegyzésekben, melyekkel szerző Marcellus rendszerét és módszerét körvonalozza. (166—168. 1.) Legvégül egy függelékben a Marcellusra vonatkozó irodalom közöltetik. (x) Bluntschli érdemeit az államtudományok körül érdekes előadás tárgyává tette Holtzendorff berlini tanár az ottani Juristische Gesellschaft f. évi január 14-én tartott ülésében. A felolvasás nyomtatásban is megjelent.*) Előadó előbb nagy vonásokban vázolja Bluntschli egyéniségét. Nemcsak tudós és jogász volt ö, hanem egymásután törvényhozó, tisztviselő egyházi férfiú, pártember és agitátor, képviselő, népszónok, humanista, ujságiró, jogtanácsos, tanár, fejedelmek és diplomaták tanácsadója, köztársasági gyülekezetek vezetője. Tudományos jellemvonása az egyetemesség; szerinte a jogéletben nem uralkodik valamely egyedüli kizárólagos, hajthatatlan szabály, hanem az elvek egész organikus csoportozata, melyeknek összeegyeztetése a tudomány feladata. így magyarázható meg Bluntschli tevékenységének sokoldalúsága, gyakorlati működésének általános irányzata, mely egy kis sveiezi államból (Zürich) kiindulva, successive felkarolta az állam- és a magánjog, a nemzetközi és az egyházi élet Összes területeit. Különösen három irányban hagyott maradandó nyomokat : a jogtörténelem, a magánjogi törvényhozás, a politikai reformok terén. Holtzendorff részletesen ecseteli Bluntschli államjogi eszméit, különösen a mai politikai élet góczpontja, a parlamentarismus tekintetében. Az érdekes kis munka végén szónok a Bluntschli-alapitványra irányozza a közfigyelmet s kinyomatja az ezen fundatio megalkotására vonatkozó felhívást. Erre mi már utaltunk (jelen kötet 54. 1.). A felhívásból azt a nevezetes dolgot tanuljuk, hogy az alapító bizottság alakításánál tekintettel voltak még Törökországra is (Dr. Caratheodory Efendi), de Magyarországra nem. Azonban ugy tudjuk, hogy a kifeledett „territórium" pénzét azért szívesen látják. *) I. C. Bluntschli und seine Verdienste um die Staatswissenschaften (Deutsche Zeit- und Streitfragen, Jahrgang XI. Heft 161.) Berlin, 1882. (Bluntschli nekrológját 1. Magyar Igazságügy XVI. k. 436. 1.)