Magyar igazságügy, 1882 (9. évfolyam, 17. kötet 1-6. szám - 18. kötet 1-6. szám)

1882/17 / 5. szám - Anglia. A Howard Association

380 SZEMLE jogi közönség, melyet a közjogi tárgyak oly sokáig és annyira érdekeltek, újabban közönyösséget mutat irántuk; az úgynevezett közjogi érzék, mely törvényhozásunkban praevaleált, már nem nyilatkozik többé oly erősen. Igaz, hogy a függő közjogi kérdések nagy részben megoldattak már; dc abból, hogy a közjogi kérdések napirenden nincsenek, nem következik, hogy a közjogi szellem és irány, mely az állami öntudatnak s az alkotmányos érzületnek oly erős tényezője, elhanyagoltassék. (—i—) Vécsey Tamás tanár ur egyik újabb dolgozata*) a római jog egyik felkent papjának, ama Lucius Ulpius Marcellusnak pályáját, működését tárja élőnkbe, ki — a mint szerző mondja és kimutatja -- „élt, működött és emléket hagyott Alsó-Pannoniában, hol később az Árpádok birodalma emelkedett" (24. 1.); ez érdeklődésünket csak növelni képes, mert „a nagy pandectista látta, sőt előmozdította ama kultúrát, mely a dunántúli kerület jóllétét megalapitá minden időre". Vécsey egyik coripheus működésének, iratainak beható, szakavatott méltatásával, feltünteti a hazai olvasó közönség előtt a római jogászok ama páratlan művészetét, mely emléküket minden időkre meg fogja őrizni. Ex uno disce omnes. A mű három részre oszlik. Az első, jogtudósunk életpályáját irja le (1—45. 1.) nagy gonddal gyűjtött, történészi érzékkel válogatott és vonzó modorban feldolgozott adatok alapján. Fölötte érdekes azon részlet, mely Marcellusnak a fejedelmi tanácsban gyakorolt, üdvös, humánus szellemtől áthatott befolyását vázolja (12—16. 1.). A második és legterjedelmesebb részben (46—136. 1.) Marcellus müvei, jogi tanulmányai és az utókorra gyakorolt befolyásának fejtegetésével találkozunk. Az „indexben" emiitett müvek közül az „ad legem Juliam et Papiam libri VI." mutattatnak be első sorban. Szépen fejtegeti szerző azon törekvéseket, melyeket Augustus nevezett törvénye jelez, de egyúttal tévedéseit is az es/.kÖzÖk megválasztásában és ezekkel szemben a jogászokra várt ama szép feladatot, hogy magyarázataik segélyével a törvény viszásságait javitva, a helyeselhető tételeket a rendszer megfelelő részeibe, a család- és Örökösödési jogba, találóan beilleszszék. A törvény positiv tételeinek jelentősége Justinian korában tudvalevőleg a minimumra redukálódott és mégis 6 helylyel találkozunk Marcellus megfelelő művéből a Digestákban, mert hissz ő „a magyarázott jogszabályokhoz új és maradandó becsű eszméket, tételeket és adatokat tudott kapcsolni, melyek túlélték Augustus népesedési politikáját' (53. 1.), a mit szerző, a műből mutatványul vett két érdekes töredékkel is igazol. Ezt követi a „liber singularis responsorum" szintén mutatványokkal egybekapcsolt, szakavatott méltatása, háttér gyanánt a responsum, a római jogásznak e ránk nézve oly nagy érdekű és tanulságos foglalkozási ágának, illetve tartalma, czélja és befolyásának kÖrvonalozásával. Marcellus, *) Lucius Ulpius Marcellus. Kiadja a M. Tud. Akadémia II. osztálya. Budapest, 1882.